3. fejezet

- Nem vagyok normális – oltottam fel a kislámpámat.
Újra lepergett a szemem előtt az álmom, és valami furcsa érzés kerített a hatalmába.

Reggel elvégeztem a szokásos teendőimet, reggelit készítettem majd elindultam Danival a suliba.
- Köszi, hogy összerámoltad a házat a hétvégére. –mosolygott rám a bátyám.
- Muszáj volt. –mosolyogtam én is. Pár perc múlva a sulihoz értünk nekem pedig a szívem a torkomban zakatolt. De miért?

Egész délelőtt csak négyszer láttam. Nem tudom miért, de az a furcsa érzés, amit reggel éreztem újra visszatért. Semmihez nem fogható volt az, az érzés, amikor szemeibe néztem, vagy a mosolyát láttam.

Délután kettőkor elmentem edzésre. Lassan négy éve röplabdázom és elég jó a csapatom. A csapatkapitány helyettese vagyok és már megnyertük a megyei döntőt. Tovább jutottunk az országosra is és most arra edzünk két hónapja.
Átöltöztünk a lányokkal majd a terembe, lefutottuk az alap húsz kört.
- Gimnasztika utána pedig álljatok párba. –mosolygott ránk az edző –Judit- mi pedig megtettük, amit kért.
Leütéseket, átütéseket, szerválásokat és a védekezéseket gyakoroltuk. Az első negyvenöt perc után a kosaras fiúk is megérkeztek. Mint ahogy a filmekben szokták, most is a két csapatkapitány alkotott egy tökéletes szerelmes párt. Irigyeltem Juditot de nem a fiú miatt, hanem azért mert olyan boldog volt. Ráadásul az is rátett, hogy nagyon ügyesen játszott.
- Lányok, gyertek! –jött be a tizenöt perces szünet után Judit az öltözőbe.
- Látom, megvagytok. –pillantottam Máté –a kosárcsapat kapitány felé.
- Ilyen a szerelem. –mosolygott rám. –Csajok, újra párokba! –mondta nagyobb hangerővel. –Leszel velem? –nézett rám.
- Persze. –lepődtem meg. Soha nem volt még olyan, hogy ő velem gyakoroljon. Elkezdtünk játszani, és még jobban meglepődtem, hogy vele milyen könnyű jól játszani.
- Leütöm neked! –mosolygott majd teljes erejéből a lábam elé célozta a labdát. Sikeresen lehajolva visszaütöttem.
- Ügyes vagy. –mosolygott újra Judit.


Lejátszottunk még egy csapatos mecset majd elmentünk letusolni és átöltözni. Már besötétedet így szóltam Daninak, hogy ha akar értem, jöhet de nem, muszáj. Egy ilyen edzés után kinek van kedve elgyalogolni hét utcát?
Felmentem a pályára és a palánkot kezdtem nézni. Újra lezajlott a szemem előtt az álom, és elképzeltem mi lenne ha…
- Egy labda gurulna ki elém. –suttogtam. Még néztem egy kicsit a palánkot majd elindultam a kijárat felé. Az ajtónál már a kilincsen pihent a kezem mikor mélyet sóhajtottam és visszafordultam. Ijedtemben majdnem felsikoltottam mikor megláttam a kosárlabdát ugyan azon a helyen ahol eddig én álltam. Elindultam a labda felé, majd felvettem és a palánkra néztem. Megcéloztam azt de nem sikerült bedobnom.
- Ügyes vagy. –hallottam meg egy csodás hangot az ajtó felől. Elejtettem a labdát, és megfordultam. A Görög Isten engem nézett és mosolygott. A szívem újra a nyakamban vert.
- Hát nagyon… -sóhajtottam és pattogtatni kezdtem a labdát.
- Nem most. Hanem az edzésen. –mondta és hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Te itt voltál? –kaptam az egész testemet felé.
- Igen itt. A srácok között. Ügyes voltál Juditkával. –mosolygott jobban.
- Öm, köszönöm. –pirultam el. Jézusom mi van velem? Ilyen dolgok jönnek ki rajtam…
- Béna vagyok. –sóhajtottam miután újra elhibáztam azt, hogy bedobjam a palánkba a labdát. Hallottam lépteit, ahogy felém közeledik. Megfogta lágyan a kezemet, míg másikat a derekamra rakta.
- Dobj! –utasította suttogva a fülembe, én pedig engedelmeskedtem. A labda egyre távolabb repült tőlem, de egyre közelebb a gyűrűhöz. És bement!
- Ez az! –fordultam hátra de ő túl közel volt így beleütköztem. Túl közel volt…
- Ügyes vagy. –suttogta. Gyorsabban kezdtem venni a levegőt, és csak arra tudtam gondolni, hogy az álmom beteljesül. Egyfolytában csak szemeibe néztem de ő se és én se ijedtünk meg a másik közelségétől.
- Hahó! Bettike…. –hallottam meg bátyám hangját, mire ijedtemben hátraugrottam egyet aminek a következménye az lett, hogy a hátsómra estem. Hát ez nagyon összejött…
- Csá, csá! –pacsizott le Dani, Danival. De furcsa.
- Látom,megijedtél! –mosolygott rám Dani. A bátyám Dani.
- Máskor csapj zajt elsőnek! –nevettem én is magamon.
- Azt hittem, hogy egyedül vagy. Nem mertem hangosan jönni. –nézett Danira majd rám.
- Értem. –mondtam zavaromba és felálltam. –Mehetünk. –söpörtem le magamról a port.
- Jövő héten buli. –szólalt meg.
- Igen, tudom. És? –emelkedtem fel de nagy meglepetésemre ő nem hozzám beszélt.
- Ezt vegyem meghívásnak? –mosolygott a Görög Isten szédítő mosolyával, a bátyám pedig bólintott. - Rendben. Majd meglátom. –felelte majd köszönt és elment.
- Hahó, mehetünk? –legyintett előttem Dani.
- Ja persze. –kaptam felé a tekintetemet.


A következő két nap eseménymentesen és zakatoló szívvel telt el. Ahányszor láttam, vagy ha hozzám szólt mindig „elolvadtam”. Péntek délután hazafelé sétálva, Judittal beszélgettem.
- Kitti hol van? –kérdezte mikor a piros lámpánál álltunk.
- Ma nem jött suliba. Mennek orvoshoz. –vágtam egy fancsali képet. Egész nap unalom volt. Ahogy Kitti mondaná „A mi barátságunk nem egy apáca show.” Mindig ezt mondja mikor valami történik, velünk.
- Értem. És neked tetszik valaki? –érdeklődött.
- Hát van egy fiú. Nem tudom, hogy igazából mit érzek. Nem vagyok biztos abban, hogy tetszik, vagy hogy túlélném ha átverné a fejemet. És…
- Mi ez a sok és? Szereted nem? –nézett rám.
- Figyelj. Eddig beszéltem vele kábé ötször. Biztos, hogy nem vagyok az esete. –mondtam olyan hanggal amivel jeleztem: lezártnak tekintem a témát.

Haza érve megcsörrent a telefonom. Balázs volt az. Balázs az öcsém. Tizenöt éves és még a szüleinkkel él. Fekete haja van és barna szeme. Örülök, hogy az öcsém, jó a kapcsolatunk.
- Szia! –mosolygok bele a telefonba.
- Szia! –köszön ő is. –Rend van? –kérdezte és hallottam a hangján, hogy vigyorog.
- Bazsi. Szerinted mit csináltam az utolsó egy hétben? –nevettem bele a telefonba. Tudom, hogy a Bazsi hülye név, de megengedte, hogy így hívjam, és nekem tetszik.
- Értem. Csak annyit akartam, hogy holnap reggel tízre vagyunk ott. –nevetett.
- Tízre? Remélem felkelünk addig… -gondolkodtam el.
- Hagyd. Nem kell. Majd én felébresztelek. –nevetett jobban.
- Persze! Megint két liter vizet borítasz a fejemre és Danival jól kiröhögtök! Hát még mit nem. –nevettem el én is magamat.
- Jól van. Na majd holnap találkozunk. Szia. –nyomta ki a telefont én pedig mosolyogva felmentem az emeletre.
- Anyáék holnap reggel tízre jönnek. Bazsi most hívott. –nyitottam be Danihoz.
- Reggel tíz? Felébredünk mi addigra? –húzta fel a szemöldökét. Újra nevetni kezdtem majd átmentem az én szobámba, megtanultam majd megvacsoráztunk.
Az éjjel nem álmodtam semmit így reggel újult erővel nyitottam ajtót anyáéknak.
- Szia! –öleltem magamhoz anyát.
- Kicsim! Hiányoztál! –ölelt magához apa is.
- Bazsi? –néztem, mivel az öcsémet nem láttam sehol.
- Behozza a cuccokat –mosolygott apa miután kezet fogott Danival.
- Elbírja? –mosolyogtam gúnyosan. –Üljetek le! –mosolyogtam majd elmentem a konyhába egy kis üdítőért. Hallottam ahogy anya utánam jön és…
- Szia Nővérkém! –fogta meg a vállamat miközben oldalról az arcomra nyomot egy puszit. Nem anya volt hanem az…öcsém!? Bazsi két hónapja százhatvan centi volt, vagyis akkora mint én. Most pedig van vagy száznyolcvan!
- Pici vagy. –mosolygott.
- Ilyen nincs! –dobbantottam egyet. Mindig én vagyok a legkisebb…ez nem igazság.
- Nagyobb magas sarkú kell! –morogtam majd felvettem a leejtet üdítőt és elindultam vele a napaliba…majd a nappaliból a mosdóba. Az ajtó előtt megálltam. Mindenki csöndbe volt, majd mikor leeset nekik, hogy mit csinálok kinevetek.
- Annyira ne legyél ideges. –nevetett Bazsi és pedig az ajtóba vertem a fejemet, de én is elvigyorodtam. Ilyen hülye nem lehetek…még a helységeket is összekeverem olyan ideges voltam.
Egész nap ültünk és beszélgettünk. Sokat változott a mi életünk és az ők élete is. Az is szóba került, hogy Augusztusba Bazsi hozzánk költözik.
- Ha akar, jöjjön. –mosolygott apa.
- Jaj igen! Most jut eszembe! Egy hetet nem akarsz kiigazolni neki az iskolába? –néztem apára. Apa egy korház igazgatója. Ilyenkor a legjobb.
- Minek? –nézett rám elvont szemöldökkel.
- Mert jövő hét hétvégén lesz egy bu…
- Kirándulás. A suliból megyünk egy páran. És jöhetne ő is. –mosolyogtam. Közbe kellett vágni Dani monológját, hiszen Danit még egy buliba sem engedték el és mint mondtam a szüleink nem szeretik a partykat. És épp itt az ideje, hogy jöjjön el velünk!
- Hát igazoltathatom! De bepótolsz mindent! –nézet apa Bazsira.
- Ígérem. –vigyorgott jókedvűen Bazsi. Neki leeset, hogy miről van szó. Újra elkezdődött a nagy beszélgetés. Én anyával, apa a telefonnal, a két fiú pedig együtt.
- És csajok? –hallottam meg Bazsit.
- Most nincs. De a suliban vannak jók. –nevetett Dani. Anya eközben nekem csacsogott a főzési tudományokról. –Neked? –kérdezet vissza.
- Nekem sincs. Pedig van, egy-kettő aki akar. –mosolygott.
- És mi a baj velük? –kérdezte bátyám.
- Nem tudom. Most ilyen „nem kell csaj” formámba vagyok. –nevetett.
- Te? Hát ilyet. –nevetett a bátyám is.
- És Bettus? Pasik? –kérdezi öcsém és éreztem magamon a pillantását.
- Ne is mond. Mindegyik haverom azt akarja, hogy hozzam össze vele. –fújtatott.
- De van pasija? –kérdezi újra Bazsi.
- Nem nincs. Szerintem. –hagyták ennyiben a témát.
- És beteszed a sütőbe és kész. –fejezte be anya a monológját.
- Értem. –vigyorogtam. –De jó lenne ha tudnám, hogy miről lenne szó. –tettem hozzá még gondolatban.
Mindenki elment lefeküdni, míg apa egy műtétet vezetett le telefonon keresztül. Elmentem lefürödni majd lefeküdni aludni. Mikor ép leakarom oltani a villanyt kopogtatnak az ajtón.
- Igen? –szólok ki. Az ajtó kinyitódott és a két fiú az ágyneműjükkel és egy-egy matraccal álnak a szobám előtt. Nevetni kezdek. Vagyis jobban szólva a fancsali képükön könnyesre röhögtem magam.
- Ha ránk esel, összegyömöszöllek. –feküdt le az ágyam mellé Bazsi.
- Na ez az. –feküdt le a matracára a másik oldalt Dani. Újra röhögni kezdek, de már folynak a könnyeim.
- Tessék. –nyújtotta a zsebkendőt felém öccsi én pedig újra nevetni kezdek. –Ilyen nincs. –sóhajtott mikor végre elvettem tőle a zsebkendőt.
- Jó éjt. –mosolyogtam mikor kiröhögtem magam és pár perc múlva már az álmaim között repdestem.


Hát csajok remélem tetszik:D
Pontosan öt oldal:S rövid lett:S
Remélem kapok komit egy párat:D
Szerintem pénteken lesz rész, de nem biztos
A három lánynak köszönöm a kommentárokat
PusziiSzerii csajok(KL):D


UI: Gicus!
Csajszi! Ha feljössz MSN-re elmagyarázom, hogy miért nem javítattam ki Veled a résztremélem megértesz majd

Küldhetek e-mailt is: ritacica07@citromail.hu szeretettel várom:D