1. fejezet

Az élet egy játék. Egyszer elkezdődik és nincs olyan gomb, mint például a STOP, vagy a FELADOM. Menni kell amíg, el nem érem a kívánt eredményt. Az életünk egy versenyfutás is. Kifáradsz, de ott van a cél végén mindenki. Családod, barátaid. Mindenkinek ilyen az élete, és én sem lógok ki a sorból. Megadatott nekem az élet, egy-két dolgot, amire nem számítottam de örültem neki. De néha olyat, is a nyakamra akaszt, hogy azt érzem, hogy felborul az életem. Segítenek magamon, és mindig azt mondom: Még alig hagytam el a START mezőt.
Napjaimban megtudok sok mindent az életről. Sok mindent, ami új és fárasztó, de mindennek megvan a maga lényege.
Én egy kisvárosi lány vagyok, aki szereti a barátait, a zenét és a bulikat. Van egy másik oldalam is. Tudok komoly, érthető, gondos és odafigyelő is lenni. Szeretek segíteni másokon. Ez úton akarok utazgatni, figyelni a világ dolgaira. A napjaim most nem ezt mutatják.
Bencsik Bettinek hívnak, bár mindenki csak Bettusnak szólít. Külön lakok a szüleimtől a bátyámmal együtt. Tizenhét éves vagyok és elég jó a tanulmányi eredményem is. Sok mindent tanulnom kell még nem csak a tanulásban, hanem minden dologról ami csak létezik. Mindig próbálom élvezni az életet.



Fél hétkor csörögni kezd a telefonom. Mikor felfogom, hogy mi is történik, valójában kinyomom a készüléket és visszaülök az ágyra. Tudom, hogy nem fekhetek vissza, mert elalszok. Pár perc múlva fel álok az ágyról, felveszem a mamuszomat és átcsoszogok bátyám szobájába.
- Dani kelj fel, fél hét van! –simogatom meg a vállát, mire ő mocorogni kezd. A bátyámat Bencsik Dánielnek hívják és tizenhét éves. Tizenegy hónap van köztünk és három nap. A korához képest egész magas. Kicsit gyúrt és majdnem százkilencvenöt centi. Mellette labdába sem rúghatok az egy méter hatvan centimmel.
- Két perc! –fogta meg a kezemet, és kicsit kinyitotta a szemét, de abban a pillanatban vissza is csukta. –És oltsd le a villanyt! –kérlelt.
- Két perc! Mérem az időt! –mosolyogtam majd elmentem a fürdőbe és letusoltam. Hallottam, ahogy Dani kijön a szobából és bekopog a fürdő ajtón miszerint nem kell szólnom neki, újra, hogy keljen fel. Fürdés után visszamentem a szobámba majd felvettem egy farmert és egy V-kivágású toppot és a tükör elé álltam. Kék szememet a barátaim „varázslatosnak” tartják, bár én nem tudom, hogy miért. Derekamig érő fekete hajam és a hosszú szőke melír az oldalán jó összhatást keltenek az arcom alakjával.
Még álltam egy kicsit a gondolataimba merülve, utána lementem a konyhába és készítettem két szendvicset.
- Mehetünk? –jelent meg Dani a konyhaajtóban. Neki dobtam a szendvicsét, majd én is elraktam az enyémet, és elindultunk az iskolába. Két perc alatt oda is értünk, és megkerestük a barátainkat.
- Szia! –ölelt meg a Biológia terem előtt Kitti. Kitti a legjobb barátnőm már óvódás korom óta. Általánosban is együtt csináltunk mindent, amit csak el tudtunk képzelni, és most is. Elmondtunk egymásnak mindent és szinte már jobban egymást, mint saját magunkat.


Bioszon ismételtünk, szóval nem nagyon figyeltem. Kibámultam az ablakon és a zöld erdőt kezdtem figyelni, ami az iskola mellett álldogált. Levente, a padtársam folyton beszélt nekem valamit, de nem nagyon figyeltem és erre ő is rájött mivel pár perc múlva már a fizette hátoldalán, rajzolgatott. Kicsöngetés után elmentünk Kittivel, angolra majd matekra, nyelvtanra és végül tesire. Gerendán kellett oldalt átfordulni és bukfencezni. Természetesen megtudtuk csinálni bár kisebb nagyobb félelemmel, de meg.
- Bettike te jössz! –szólt Szabolcs bácsi gondolataimat szétcsapva. Bíztatóan rám mosolygott én pedig meg vártam, amíg Kitti lemászik a gerendáról. Felmásztam a gerendára majd bukfenceztem egyet utána pedig megcsináltam a kézen átfordulást.
- Ügyes vagy! –mosolygott az osztályfőnököm és én újult erővel indultam neki a kötélmászásnak.



Eltelt a napom és már Kittivel és Barbival az oldalamon sétáltam a buszmegálló felé. Barbi is a barátnőim közzé tartozik, bár egyszer volt egy nagyon hosszú összekapásunk, de ott már szinte vér folyt.



- Szia! –köszönt Dani mikor hazaértem.
- Neked nincs hetedik órád? –néztem rá miközben levettem a cipőmet és felakasztottam a kabátomat a fogasra.
- Elmaradt. Hétvégén jönnek anyuék meglátogatni. –mondta és ő is rám nézet.
- Mondhatod úgy is, hogy kezdjünk neki a nagytakarításnak. –nevetem.
- Igen. Holnap még csak kedd. Ráérünk. –legyintett majd tovább nézte a filmet amit eddig is nézett. Felmentem a szobámba azután megtanultam másnapra, és összepakoltam a cuccaimat.



A pakolás után lementem és rendeltem vacsorára pizzát.
- Bettike! –kiabált ki a szobájából Dani. –Este átjön Viktor. Nem baj? Nézünk majd valami filmet. –keresgélt a CD-i között.
- Oké. Rendeltem pizzát. De akkor rendelek még egyet. –mosolyogtam majd újra telefonálni, kezdtem. Elintéztem a dolgokat majd összepakoltam egy kicsit a nappaliban és pont akkor raktam el a porszívót amikor csöngettek.
- Gyere! –nyitottam ki az ajtót Viktor előtt.
- Szia! –adott két puszit majd beljebb jött. –Kicsi vagy. Fáj a hátam mikor lehajolok hozzád. –nevetet.
- Nagy mamlasz. –motyogtam magam alatt de ő így is meghallotta és felnevetett. –Amúgy meg. A jó dolgok kicsi helyen is elférnek. –vigyorogtam rá és felmentem a fürdőbe majd lefürödtem és pizsamába lementem a fiúkhoz. A film szerelmes de inkább vicces és verekedős volt. Sokat nevettünk bár mikor Dani karja után kaptam ijedtemben, ő örült, hogy nem egy idegenhez hanem a bátyámhoz, hozzá fordulok segítségért a bajban.



Este tizenegy felé a fiúk elmentek lefeküdni, de én még lent maradtam egy kicsit. Éjfél felé én is felmentem, de még mindig nem tudtam elaludni, így bevettem két szem altatót amitől egy szempillantás alatt elaludtam. Mélyen és álommentesen telt az éjszakám.
- Bettike! Ne szórakozz, nyisd ki a szemed! Bettike! –rázogatott meg valaki. Kinyitottam a szemem és Viktor zöld szemeivel találtam szembe magam, de nem a szobámban voltam. –Dani! Ne hívd a mentőket! Felébredt! –ordította lefelé. –Jól vagy? –fordult újra felém. Körbenéztem és nagy meglepetésemre nem az ágyban feküdtem hanem a lépcső tetején.
- Bettike! Jól vagy? Istenem miért vettél be ennyi nyugtatót? –szaladt fel Dani a lépcsőn.
- Nem is vettem be nyugtatót! Két altatót! –mutattam az üvegre ami kezembe volt, de igaza volt. Az nem altató volt.
- Gondolom félre nyúltál a polcban. A legerősebb gyógyszer ami itthon van. Még apának is egy szem sok lenne, nem hogy neked kettő. Bemegyünk a korházba. –szólt Dani.
- Nem. –szólaltam meg határozottan. –Nincs semmi bajom! –mondtam miközben felálltam, de meg kellett kapaszkodni a lépcsőkorlátban, hogy ne essek újra össze.
- Rendben. Suliba mennyünk? –kérdezte.
- Persze. Nem vagyok agybeteg. –mosolyogtam majd elindultam a szobám felé. Felöltöztem miután fogat mostam majd lementem a konyhába, és elcsomagoltam pár szelet pizzát.
- Tessék. –adtam oda két fiúnak akik végig a nyomomban voltak.
- Köszi. –mondták egyszerre majd elindultunk az iskola felé.


Az első órám angol volt azután német és föci. Föcin feleltem ötösre, mivel a tanár az osztállyal hátal ált így Kitti, Barbi és Ági az A-4es lapokra alkoholos filccel felírva a helyes válaszokat segítettek. Mindig így szoktunk segíteni.


Órák után elmentünk a csajokkal vásárolni. Két órán keresztül a boltokat jártuk és szebbnél szebb ruhákat adogattunk a másiknak. A nadrágomba rezegni kezdet a telefonom. Kivettem a készüléket és nagy meglepetésemre huszonegy nem fogadott hívásom volt.
- Igen? Mi az? –szóltam bele, hiszen mint a huszonegy Dani volt.
- Hol vagy? –kérdezte idegesen.
- Perpillanat a próbafülkében, egy melltartóban és egy nadrágban.
- Vásárolni vagytok? –hüledezet.
- Igen. Baj? –vontam fel a szemöldököm, bár úgy sem lássa.
- Nem csak, a reggeli után egy kicsit sem voltam ideges, hogy így eltűntél. –mondta és érezni lehetett a hangján, hogy egyre jobban enyhül az indulatja.
- Otthon találkozunk. Szia. –nyomtam ki a telefont, majd kimentem a próbafülkéből. –Megvesszük. –raktam a többi ruha közé a felsőt amit épp próbáltam.




Első fejezet;) Remélem tetszeni fog:D
Négy kommentár után fogom hozni a következő fejezetet:D Tudd mindenki kommentálni;)(tudja, hogy ez kinek szólXD)
Szóval várok, kritikákat és mindent amit csak tudtok mondani:D
Puszi(KL):D