8. fejezet

Sziasztok!

Köszönöm a komikat csajok:D

5 komi után hozom a következő részt!

Remélem tetszeni fog:)
Puszii

"Nekem ahogy jött a sors mindig úgy vonultam én isHa csendben ordítottam attól megremegett az ég isNéha kérdőn néztem föl, amikor nem láttam az utamVagy csak akkor érdekelt hogy ha az is egy biztos futamMost már mindegy, hogy elmúlt ami volt de mégis megmarad egy szálkaAmi semmi másnak , de nekem egy hegyMondd meg mit tegyek mindig jó így hogy legyekNem baj majd, ha nem leszek megértenek az emberek" (Kicsi Tyson)

Megcsókolt…
Eltelt két év amióta nem éreztem ezt az érzést, mint most.
Elengedtük egymást, majd mélyen a másik szemébe néztünk.
- Mi lesz most? Mi lesz ezután? –kérdeztem gondolatban, magamtól és jól tudtam, hogy az Ő elméjében is efféle kérdések járkálnak.
- Megbocsátasz nekem? –kérdezte kis idő elteltével.
- Hisz nem is haragudtam. –feleltem, s karjaiba férkőztem.



Megbeszéltük, hogy találkozni fogunk a közel jövőben, majd haza kísért, hisz már éjfél volt.
- Szia. –köszöntem el tőle, és besétáltam a házba.
- Hol voltál? –kérdezte Dani.
- Dolgom volt. –zártam le a témát. Nem mondom el neki. –döntöttem el.
Felmentem a szobámba, s egyhamar el is elaludtam.




Másnap reggel, elég jól indult a napom. Mindenki jó kedvébe volt, nem tudni miért.
- Miért vigyorogsz egyfolytában? –kérdeztem Gergőtől reggeli közben.
- Ma jött a városba az öcsém. Este végre bemutathatom nektek. –mosolygott.
- Este meccs. –kapott témán Dani.
- Tudom. De utána mind itthon leszünk. –felelte majd tovább csacsogtak a fociról. Személy szerint annyit értek a focihoz, mint Ők a takarításhoz. –erre a gondolatra felkuncogtam, majd pár perc múlva elindultunk a suliba.



- Szia. –jött elém Kitti.
- Hello. –köszöntem vissza.
- Ma este megyünk vásárolni? –kérdezte izgatottan.
- Jobb ötletem van. –feleltem mikor megláttam Gergő szomorú arcát. –Nézzük meg a fiúk focimeccsét. –ajánlottam, mire Gergő arca felragyogott.
- Az nem holnap lesz? –vonta fel a szemöldökét barátnőm.
- Nem. –kuncogtam, majd elindultunk órára.


Nem vagyok normális. Félig-meddig összejöttem Danival, mégis tetszik Gergő.
Tudom, hogy nem vagyok abban az esetben, mint a filmekben, hogy választanom kell, hisz nem tetszem Gergőnek, de én szeretem Őt. Jobban a kelleténél…
De itt van Dani. Megcsókolt… ha nem szeretném, ellenkeztem volna.


Első óra után, elmentünk tesire a lányokkal.
Átöltöztünk, majd kimentünk az udvarra.
- Az óra első felében a fiúk kosaraznak, addig a lányok leülnek. Az óra másik felében a lányok röplabdáznak, a fiúk leülnek. –adta ki az utasításokat.
- Maga jól van? Aszfalton röplabdázni? –szólt vissza Kitti.
- Tudom, hogy keményfából faragták Önöket. –vigyorodott el majd leült egy padra a pálya szélén.
Felálltam a földről –ahol eddig ültünk, és a tanár elé sétáltam.
- Nem engedem játszani a lányokat. –szegeztem ki a döntésemet.
- Ki maga, hogy megtiltsa nekik, hogy mikor és hol játszanak? –kérdezet vissza.
- Én vagyok a csapatkapitány helyettese. A hétvégén országost játszunk! Nem hagyhatom, hogy valaki megsérüljön. –vágtam vissza.
- Ha, te mondod. –vigyorodott el majd tovább nézte a fiúkat.
- Játszunk? –kérdezte Kitti.
- Játszunk, de tisztességes játékot. Nem akarom, hogy valaki megsérüljön. –feleltem, mire sípszót halottunk.
Átadtuk a fiúknak a helyett, majd az összes lány elment a tanárhoz megkérni azt, hogy ne játszunk, én addig a pályán bejárattam a kemény labdát.
- Nem engedi, hogy bemenjünk? –kérdeztem Kittit.
- Nem. De Anna kihozhatja a térdvédőket. –felelte mire az említett lány már szaladt is felénk a térdvédőkkel.
Felhúzták azokat én addig felkötöttem a hálót a csövekre.
- Bettus. –termett mellettem Gergő.
- Mi az? –néztem fel rá.
- Ttessék. –adta a kezembe a könyökvédőit.
- Mit csináljak ezzel? –kérdeztem értetlenül.
- A térdvédőm rád nagy, de nem maradt neked térdvédő Annánál. –felelte zavartan.
- Köszönöm. –nevettem fel, majd felhúztam a lábamra a „könyökvédőket”.
- Ja, és. –fogta meg a könyököm, amikor látta, hogy be akarok állni a helyemre.
- Vigyázz magadra. –felelte.
- Kérem Mr Dániel, ne itt udvaroljon. –kiabált a tanár.
- Anyádat. –felelte Dani úgy, hogy a tanár ne hallja.
Aki a közelében volt és hallotta, könnyesre nevette magát.
- Bettus, gyere! –kiabálta Judit –aki ebben az órában nagyon nézett engem, bár nem tudom, hogy miért- és elkezdődött a játék.
Huszonhárom-tizenhatra álltunk-én eddig szereztem két zúzódást és egy lila foltot a combomra - amikor már a harmadik lányt kisérték a gyengélkedőre.
- Ebből elég volt. –egyenesedett ki Judit, az ütő pozíciójából és a tanár elé lépett. –Nem fogom hagyni, hogy tönkretegye a csapatomat.
- Betti! Bettus! –kiabálták többen is a nevemet. Dani és Gergő háta lemerevedett majd mindketten felém fordultak. Hiába voltak a pálya túlsó részén sprintelni kezdtem felém.
- Bettusss! –kiabálta Judit is. Mindenki engem nézett. Nem értettem…
De ekkor észrevettem.
Hátra fordultam és figyeltem a felém zuhanó állványt, ami a hálót tartotta. Tudtam, hogyha nem ugrom azon nyomban agyon nyom, de a lábaim nem engedelmeskedtek.
Csak figyeltem az állványt, ahogy felém, zuhan, és én tétlen vagyok.
Egyszerre négy kéz fogott meg, én pedig oldalra pillantottam. Dani és Gergő el akart rántani de már késő volt. A földre estem az állvány pedig a hasamra esett.
Hirtelen jött a fájdalom, és úgy éreztem, hogy átszakadt a hasfalam.
- Bettus, hallasz engem? –kérdezte bátyám. –Gergő egy kicsit emeld fel! –kiabálta mire éreztem, hogy a hasamba nagyobb lesz a fájdalom. Felordítottam.
- A lábad kint? –kérdezte Gergő, Danitól.
A háttérben több ember is a nevemet kiáltotta, és jól tudtam, hogy az egész iskola körülöttünk van.
- Nem, nem… fáj… -suttogtam, bár alig láttam a könnyeimtől. Valaki újra megmozdította az állványt én, pedig újra felsikítottam.
- Bettus! Mindjárt itt lesznek a mentők. –mondta Dani. Nem kellett sok. Még éreztem, hogy valaki megmozdít, majd elnyelt a sötétség…



***


Mikor felébredtem nem otthon voltam. Nem tudtam, hogy hol vagyok.
Mikor kinyitottam a szemem egy korteremben találtam magam.
- Bencsik Betti? –kérdezte Danit az orvos. Nem vették észre, hogy felébredtem. –gondoltam magamban.
- A bátya vagyok. –felelte feszengve Dani.
- Szülők? –kérdezte a férfi.
- Kérem, mondja, hogy mi a baja. A szüleink nem itt élnek.
- Mivel Ön nagykorú, semmi akadálya. –felelte az orvos.
- Súlyos? –szólt közbe Gergő. Őt nem láttam, de közel volt hozzám a hangja. .
- Ha úgy vesszük, hogy nemsokára nagykorú lesz akkor igen. –sóhajtott.
- Kérem, mondja. –sürgette az orvost Dani.
- Eltört egy bordája, megrepedt egy csigolyája, mégis hagy kérdezzem meg. A feje hová esett? –kérdezte kíváncsian.
- A fejét én fogtam meg. –felelte Gergő.
- Rendben. Nem történt semmi baj a fején. De a hasát annál nagyobb sérülés érte. Átszakadt a hasfala és a méhét is megsértette…
- Lehet, hogy kettes vagyok biológiából, de ugye nem azt akarja mondani, amire gondolok…? –kezdett felmenni a pumpa a bátyámban.
- Kérem, nyugodjon meg. –szólalt meg az orvos.
- Nem magára mérges. –szólalt meg Gergő. –Bettus meg akarta állítani a tanárt, hogy ne engedje a csapatot az aszfalton játszani. De a tanár nemet mondott. Jövő hét hétvégén országos mecset játszanak, eddig négy lány sérült meg. Ő az ötödik. –mesélte és éreztem magamon a pillantását.
- Akkor, amit mondott az igaz? –tért vissza Dani a jelenbe.
- Igen. De a műtét életveszélyes. Van neki három hónapja, hogy átgondolja akar-e gyereket.
Erre a mondatra kipattantak a szemeim és felültem.
Újabb hirtelen fájdalom érkezett. Felordítottam de nem foglalkoztam vele.
- Nem lehet gyerekem? –járt a szörnyű gondolat a fejemben.
- Betti, hall engem? –jött közelebb az orvos.
- Nem lehet gyerekem? –suttogtam, s alig láttam a könnyeimen keresztül.
- Betti, mióta van fent? –kérdezte.
- Nem lehet gyerekem? –kérdeztem újra, tisztább hangon.
- Betti kérem, válaszoljon. Mióta van fent? –kérdezte az orvos.
- A beszélgetés kezdete óta. –feleltem.
Többet nem szólt csak gyorsan bekötött egy infúziót, kaptam egy fájdalomcsillapítót, majd kiment a korteremből.
- Bettus. –suttogta Dani egy perc múlva. Én addig csukott szemmel folytattam könnyeim hullatását.
És ekkor bejött egy férfi az ajtón, akire senki sem számított.
- Maga meg mit keres itt? –állt fel mellőlem Dani. A testnevelés tanár volt az.
- Sajnálom. –felelte.
- Mit érünk vele? –szólt vissza Gergő.
- Kifizetem a műtét árát. –felelte.
- Nem akarok vitát. –nyöszörögtem. –Maga, tudja, hogy a pénz nem számít. Egyetlen egy dolgot kérnék Öntől. –néztem rá, Ő pedig bólintott. –Hívja ide Juditot. –feleltem, mire Ő újra bólintott és kiment.
- Ennyi? –hüledezett Dani.
- Elegem van, hogy aki akár egy ujjal is hozzám ér, te már szaladsz is a segítségemre. Ha elüt egy kocsi, ha leeset egy hídról ezért senki nem lesz hibás egyedül én. –adtam ki magamból, amit már rég el akartam mondani. –Tudom, hogy a bátyám vagy és hidd el téged, szeretlek a világon a legjobban de…
- Megértesz? –kérdeztem végül.
- Meg. –válaszolta s a szemembe nézett. Láttam benne, hogy megbántottam.
Még egy percig állt és nézett majd kisétált a korteremből.
Gergő is, rám nézett majd Ő is Dani után ment.


Este hétkor Judit lépett be a korterem ajtaján.
Mikor meglátott hozzám futott és megölelt.
- Annyira sajnálom. –suttogtam a fülébe.
- Ez nem a te hibád. A mecset pedig átraktuk más időpontra. –felelte.
- A nyárra? –kérdeztem.
- Igen, az orvos azt mondta, addig felépülsz.





***




Eltelt három hét. Danit és Gergő a „balesetem” napja óta nem láttam.
Megbeszéltem az orvossal, aláírtam a papírokat, hogy július30-dikán elvégzik a műtétet.
Most május huszonhetedike van. Holnap leszek hivatalosan is nagykorú.
- Ha akar, hazamehet. –mosolyodott el a beszélgetés végén az orvos.
- Már ha van hova. –suttogtam, úgy, hogy Ő ne hallja.
Kitti behozott pár ruhát és a pénztálcámat is. –gondoltam magamban.
Átöltöztem, összepakoltam az összes ruhámat majd kocsiba pattantan és elindultam az ország másik felébe.






Öt óra kocsikázás után, éjszaka fél háromra, Békéscsabára értem.
Leparkoltam a garázsba majd pár gondolat után el is aludtam.



- Kicsim, te mit keresel itt? –kérdezte anya idegesen mikor reggel hatkor, megbökdöste a hasamat, hogy kelljek fel.
- Ah, anyu. –löktem el a kezét a hasamtól.
- Mikor érkeztél? –kérdezte miután kiszálltam a kocsiból.
- Az éjjel, fél háromkor. –feleltem és nyújtóztam egyet.
- Miért nem szóltál? –vittük be a csomagjaimat a házba.
- Mert csak este szóltak, hogy kijöhetek. –válaszoltam.
- Honnan? –kérdezte értetlenül. Ekkor leeset, hogy Ő még nem tudja így leültünk a nappaliba anya, apa, Balázs és én, majd mindent elmeséltem nekik részletesen.


A „történetem” végére anyu sírva fakadt, Balázs csak előre meredt apa pedig kérdést tett fel, amit én is meg akartam tőle kérdezni.
- Elvégezhetem én a műtétet?
- Kérni akartam. Már elintéztem az ottani orvossal. –mosolyogtam rá.
- És most mit csináltak veled? –kérdezte Balázs.
- Összevarrták a hasfalamat kétszer, mivel az első műtét nem sikerült. –feleltem.
Ekkor csörögni kezdett a telefon.
Anyu felállt majd a telefonhoz lépett.
- Igen? –szólt bele.
- …
Itt anyu rám nézett. Nem mondott semmit csak felém, tartotta a kagylót.
Átvettem tőle, és nagy sóhajtás után a fülemhez emeltem.
- Most hívtak a korházból, hogy minden rendben-e? Én nem tudtam, hogy kijött még az este, a barátainál nincs…
- Dani. –suttogtam remegve. Óriási gombóc nőt a torkomba.
Abba hagyta a beszédet, és ahogy hallottam levegőt is elfelejtett venni.
Egy perc múlva óriási csattanást hallottam majd a vonal megszakadt.
- Te nem vagy normális. –suttogom a telefonba.
- Hol a mobilod? –néztem anyára kétségbeesetten, de ekkor megcsörrent az enyém.
Félve felveszem.
- Miért nem jöttél haza? –kérdezte egy kis idő után.
- Három hétig felém se néztetek. –akaratlanul is a többes számot mondtam. –Hogy mondjam ezután, is azt, hogy… haza megyek? Tudod egy igazi családban három hét korházi nap és két műtét után az ember felé, néznek.
- Te küldtél…
- Egy szóval se mondtam, hogy menj el! –csattantam fel. –Csak azt, hogy nem kell úgy viselkedned, mintha elefánt volnék a porcelán boltban, amit körbe vesz több ezer rendőr! Szeretlek ez tény…de ezen túl azt teszek az életemmel, amit akarok. –suttogtam és kinyomtam a telefont.
- Haza mész? –kérdezte anya.
- Visszamegyek. –javítottam ki.
Elköszöntem mindenkitől, majd apa kivitte a cuccaimat a kocsiba.
Miután visszajött tőle is elköszöntem majd vissza indultam, oda ahonnan elindultam.



Újabb öt óra kocsikázás után az otthonom utcájában jártam.
Mikor megláttam Danit és Gergőt befordulni gyalog a sarkon nagyot dobbant a szívem.
És ekkor halálra rémültem.
Dani –a harmadik Dani az életemben. –befordult a másik sarkon. Ha tovább megy találkozni fognak. Megállítani késő volt.
- Kell nekünk sarkon lakni. –mérgelődtem majd behajtottam a garázsba. Átfutottam a házon, hogy ha találkoznak, meg tudjam állítani a bajt.
Amikor Dani befordult a sarkon szembe került Gergőékkel.
- Öcsi? –kérdezte döbbenten Gergő.
- Dani? –kérdezte a bátyám.
- Dani? –kérdezett vissza a kérdezett. –Gergő?
- Gergő ez az öcséd? –nézett a bátyám, Gergőre.
- Igen az. –nézett zavartan Gergő.
- Te… -indult neki a bátyám Daninak, én eközben az említett mögé kerültem.
- Lehet, hogy elhagytam a hugodat…
- Te együtt voltál Bettivel? –hüledezett Gergő miközben Danira, vagyis az öccsére nézett.
- El is hagyta. Elég szépen… - felelte bátyám.
Itt telt be a pohár.
A bátyám rúgni készült Dani felé. Dani félreugrott így a rugás…az én hasamat találta el.
Óriási reccsenést hallottunk.
- Bettus? –ordították mindannyian, de körülöttem elsötétült minden…

BlogAjánló!:)

BlogAjánló!:)


Mit tennél, ha végig kellene nézned a legjobb barátnőd halálát? Mit éreznél, ha az emlékek fojtogatnának? Talán beleroppannál, talán egyszerűen felejtenél... Nelli Stardos elmenekült... Sosem gondolta, hogy azzal, hogy önmagát számüzi eddigi életéből, valami sokkal többet talál. Egy rejtélyt, aminek megoldásával, leláncolt lelkeket szabadít fel, amelynek eredményeképpen rátalál valamire, amely szó szerint a halálon is túlmutat
Stefan.

http://holtakcsokja.blogspot.com/

Személy szerint nekem nagyon tetszik:)
Nalla is és én is szeretném ha benéznétek:)
Puszii(KL)


UI: ma vaagy hlnap réész:D
Ha az esti beszélgetésünkön múlik Gicussal akkor szeritem holnapxD

7. fejezet

- Dani randira hívott. –sikította Kitti és a nyakamba ugrott.
Minden megszűnt. A szívverésem kihagyott két ütemet és ebben a pillanatban még a nevemet sem tudtam volna meg mondani.
Nem is engem akart elhívni.
- Most mennem kell. –ujjongott barátnőm majd adott három puszit és elfutott.
Tőlem csak segítséget kért. Hogy lehettem ekkora hülye, hogy ezt elhitettem magammal!

- A bátyám ebben a pillanatban fordult be a sarkon így magamra erőltettem egy mosolyt és meg vártam amíg oda ér hozzám.
- Szia Bettus! Mi újság? –mosolygott miközben bementünk a házba.
- Semmi különös. –nyögtem ki. –Veled? –kérdeztem vissza.
- Dettó. –mosolygott majd ledobta a hátizsákját a kanapéra és felment a szobájába.
Elpakoltam, elmosogattam, a helyére raktam az iskolatáskákat, majd leültem a kanapára.
Annyira hülye vagyok! Annyi jelentkező van arra, hogy randizzak én mégis Őt nézem ki magamnak! Kár tovább hazudni magamnak: tényleg tetszik nekem.

Egész este a kanapén feküdtem és….sírtam.
Egyszerűen nem tudtam abbahagyni, pedig nem is biztos, hogy az a Dani az. Lehet, hogy a bátyám, hisz Ő is elment valahová, miután közölt velem valamit.


- Figyelj Bettus! –mondta miközben felvette a kabátját.
- Mi az? –kérdeztem.
- Dani mostantól velünk lakik. Vagyis egy időre. Szóval az övé a vendégszoba. Gondoltam szólok, hogyha valakit éjszaka hallasz mászkálni, ne üsd le. –vigyorgott rám majd elment.


Így most már Gergő is velünk él. A vendégszoba az én szobám mellett van. Ez rossz hisz mindig látni fogom…
Egyszer csak túl esek rajta…


Este nyolc felé a két Dani nevetésére lettem figyelmes. Lementem, hogy meg nézzem, hogy, hogy itthon vannak.
- Hát ti? Hogy, hogy együtt? –vontam fel a szemöldököm.
- Mi meccsen voltunk. Játszottunk egy menetet a végzősökkel. Hat-háromra nyertünk. –vigyorgott diadalmasan Gergő.
- Akkor, ha nem is te… -mutattam Gergőre. –És ha nem is te… -mutattam a bátyámra. –Akkor ki randizik Kittivel? –néztem rájuk.
- Te vagy ilyen csökér, hogy elfelejtsd, hogy randid van. –bokszolt vele Gergő Dani vállába.
- Én erről nem tudok semmit. –vonta meg a vállát bátyám döbbenten.
- Jézusom! –sikítottam majd leszaladtam, magamra kaptam a kabátomat és kiszaladtam az udvarra. Ekkor észre vettem valamit…
- Nagyon vicces. –pirultam el mikor visszamentem a házba. A két fiú könnyezett a röhögéstől.
- Máskor vegyél fel egy nadrágot. –nevetett ki bátyám. Ilyen az én formám. Egy topban és egy bugyiban akartam útnak indulni…
Gyorsan felszaladtam a szobámba, magamra kaptam egy farmert majd elindultam Kittiék háza felé.
- Szia! –nyitott ajtót Kitti, miután becsöngettem. –Mi járatban vagy? –mosolygott rám, izgatottan barátnőm.
- Te kivel randizol?
- Hát Danival. –kaptam a választ.
- De melyikkel? –kérdeztem sürgetve.
- Hát…
- Ne, hogy azt mond, hogy nem tudod. –csaptam a fejemre.
- Gyere be! –mondta zavartan majd beljebb húzott. Leültem a kanapéra, Ő pedig mellém.
- Kitti. Már vagy három órája egy randira készülsz és nem tudod, hogy kivel mész valahová.
- Danival megyek…szerintem a bátyáddal.
- Nem hiszem. Bátyám az nem tudd semmiről. –szögeztem le. –És Gergő sem! –vágtam közbe, mert láttam, hogy meg akar szólalni.
- Akkor nemsokára kiderül. –suttogta az utolsó szót mert ugyanabban a pillanatban csöngettek.
- Megyek! –kiabált ki Kitti majd rám nézett. –Te addig menj be a konyhába. –nézett rám én pedig bólintottam.
- Már nyitom is… -szólalt meg Kitti majd csönd támadt.
- Bettus? –szólalt meg egy hang. Egy nagyon ismerős hang… Nem bírtam tovább. Kiléptem a konyhából és szembe találtam magam…Danival.
Nem a bátyámmal. Nem is Gergővel.
- Te vagy az? –suttogtam rekedten. Felém kapta a fejét mire halvány elmosolyodott. Alig láthatóan bólintott…
Dani volt az. Az a Dani aki tavaly szilveszterkor szakított velem és azóta nem látta senki. Még most is tisztán emlékszek mindenre hiába voltam berúgba…



- Gyere! Beszélnünk kell. –fogta meg a kezem és kihúzott a teremből.
- Mi az? –néztem rá vigyorogva.
- Bettus! Figyelj…mindennek vége. –nézett rám a Disco előtt Dani.
- Ne hülyülj már.. mennyünk vissza, bulizni. –fogtam meg a karját és visszaráncigáltam a terembe.
- Isten veled! –nyomott egy csókot a homlokomra majd elment…



- Te mit keresel itt? –kérdeztem.
- Öhm..ti ismeritek egymást? –nézett rám Kitti.
- Dani, tavaly szilveszter? Rémlik valami? –kérdeztem.
- Tényleg. Vagyis…
- Hagyjuk. Tudom, hogy nem emlékszel. –legyintettem.
- Azt hiszem ugrott a randid. –néztem a barátnőmre.
- Rendben. Majd máskor. Most megyek aludni. –felelte elszontyolodva majd felment a szobájába.

Mi kimentünk a házból és sétálni kezdtünk.

- Hogy, hogy itt vagy? –kérdeztem egy idő múlva.
- Hiányoztál. –suttogta.
- Erre nem jöttél rá másfél év alatt? –kérdeztem vádlón. Bár nem tehet róla, én is szenvedtem…
- Nem voltam biztos a dolgomban. Tudod, nem tudtam, hogy találtál-e már valaki mást. És tudom, hogy igen…
- Állj! Ezt honnan veszed? –kérdeztem döbbenten és már a sétát is, abbahagytam.
- Láttam a TV-be, hogy táncoltál azzal a fiúval. –állt meg Ő is velem szemben.
Felnevettem.
- Most mi az? –nézett rám döbbenten.
- Szóval te is láttad azt a videót? –mosolyogtam.
- De a fiú…
- Ő csak egy jó haver. –vágtam közbe. Rám mosolygott majd tovább sétáltunk.
Nem tudtuk, hogy merre megyünk csak a lábunk vitt valamerre. Félúton én már tudtam, hogy merre tartunk. Van erre egy park. Régen mindig ide jártunk ha kettesben akartunk lenni.

Tíz perc múlva oda is értünk. Leültünk egy padra mire Ő rám nézett.

- Elkéstem? –kérdezte egy kis idő eltelte után.
- Én minden nap gondoltam rád. –néztem a térdemet. –De mindig csak egy valami lebegett előttem…az hogy vége.
- Megkaptam azt az üzenetet, amit szilveszter után küldtél…
- Dani, kérlek…az..
- Tudom, hogy egy éve volt és azóta minden megváltozott. De egy valami nem.
- És pedig? –tudtam a választ.
- Az hogy szeretlek. Olyan hülye voltam…
- Igen, az voltál. De most miért akartál randizni Kittivel? –néztem fel rá.
- Azt hittem végig, hogy te vagy az. Veled akartam találkozni… -nem fejezte be a mondatott. Tudtam, hogy a mondat mögött ott van számtalan nekem szánt szép szó és a hangjában is bujkált a megbánás jele.
- Ez sikerült. –mosolyogtam.
Belenéztem gyönyörű szép barna szemében, és tényleg azt láttam, amit szavai mondtak. Megbánást, örömöt mégis óriási szerelmet.
- Annyira sajnálom. Gondolom a bátyád nem fog egyhamar megbocsátani… -hajtotta le a fejét.

Elgondolkodtam a múlton, a jelenen és a jövőn… Mi lesz most? Mi lesz ezután?
Újra belenézek barna szemeibe, nem érzek mást csak újra fellobbanó szerelmet.
Szerelmes vagyok. Daniba. De nem tudom eldönteni, hogy melyikbe…
Ez hülyeség! Hiszen én Őt szeretem! Aki itt ül mellettem… aki két évig a világot jelentette nekem.
- Te meg tudsz? –kérdezte bársonyos hangján. Most hazudjak? Hisz szerettem. Mindig is szerettem.
- Nem tudom, mit tegyek. –sóhajtottam mire Ő felállt és elindult.
- Egyszer láttál ennyi elég újabb két évre? –sírtam el magam miközben felálltam.
- De hiszen… -fordult felém.
- Én nem mondtam azt egy szóval sem, hogy nem szeretlek. –léptem egyet előre.
- De hiszen olyan rég volt már…
- Két évet kibírtam! Ennyi elég volt! –jelentettem ki majd még egyet léptem felé.
- Meg gondoltad, még mielőtt olyat tennénk amit később megbánsz… -nézett rám és Ő is előre lépett egyet. Már csak egy lépés volt köztünk.
- Tudom, hogy mit akarok, eldöntöttem. –léptem én a következő lépést majd felnéztem rá.
- Biztosan? –kérdezte és karjait a derekam köré csavarta.
- Biztos vagyok magamban. –suttogtam. –benned, és a sorsomban is. –suttogtam alig hallhatóan mire Ő megtette a második lépést. Megcsókolt.



Itt a rész:D
tudom, hogy húztam az idegeket:)
a végére olyan jön ki amit szerintem senki nem sejtett:)
kérem azokat akik nem írnak komit h legalább ott lent pipálják ki valamelyik ablakot mert az is sokat jelent:D
Köszönöm a Komikat csajok:D(L)
Na itt a rész:D Puszii:D

6/2

Sziasztok!
Itt a hatodik rész második fele:)
lehet, hogy egy kicsit rövid lett, de tudjátok: ez csak egy fél:

Kilenckor aludtam el. Fél tízkor fel is keltem.
Nem hagyott nyugodni a bűntudat, hogy így elküldtem a legjobb barátnőmet. Felálltam és lefutottam a nappaliba.
Amilyen gyorsan csak tudtam megkerestem a telefonomat. Még a villanyt sem kapcsoltam fel.
Leültem a kanapéra és a telefonom kijelzőjét, kezdtem bámulni. Kitti és én voltunk rajta.
Ugyan itt ültünk és épp egy puszit, nyomot az arcomra.
Kikerestem a nevét és megnyomtam a hívás gombot.
Remegve felsóhajtottam. Kettőt kicsöngött és már fel is vette a telefont.
- Figyelj Kitti annyira, sajnálom! Tudom, hogy én voltam a hibás…Te vagy a legjobb barátnőm! Nem akarlak elveszíteni és…
- Bettus? –szólt bele egy hang. Kitti anyukája volt az.
- Jaj, bocsánat. –pirultam el.
- Semmi gond, kincsem. Kitti nagyon maga alatt van. Nem evett pedig a kedvencét főztem…
- Gondolom. –sóhajtottam. –Tudná nekem adni?
- Persze. Kitti telefonod van! –kiabált a lányának.
- Ki az? –hallottam meg a szomorú hangot.
- Majd megtudod. –felelte sóhajtva Kitti anyukája.
- Igen? –szólt bele a szeretett hang.
- Kitti. –sóhajtottam.
- Annyira sajnálom. –szólaltunk meg egyszerre.
- Nem. Én hazudtam.
- Tudod mit? Hagyjuk az egészet. Barbi még kap. De mi…nem bírom azt, hogy össze vagyunk veszve. –sóhajtottam újra.
- Én se. Holnap megbeszélünk mindent? –kérdezte..reménykedve?!
- Persze. Majd beszélünk. Akkor szia.
- Szia. Jóét. Puszi..
Szünet.
- Szeretlek. –suttogta végül.
- Én is, hidd el. –mosolyogtam, majd kinyomtam a készüléket.
A sötétséget kezdtem pásztázni és elgondolkodtam. Nem tudom mi történt de az igazat megvallva nem érdekel. Az a lényeg, hogy vissza kaptam azt amit majdnem elveszítettem.
- Tudtam, hogy nem bírod ki. –szólalt meg egy hang a hátam mögött mire felugrottam és hátrálni kezdtem. Ennek következménye: átestem az üveg asztalon és bevertem a fejem a könyves szekrénybe. –Jól vagy? –szaladt a segítségemre Gergő.
- Persze csak egy kicsit bevertem a fejem. –ültem fel de megszédültem.
- Gyere, üljünk le. –fogta meg a derekamat és a kanapéhoz kísért. –Biztos jól vagy? –kérdezte arcomat fürkészve.
- Igen. –feleltem bár a fejem egy kicsit még mindig sajgott.
- Tudtam, hogy ezt fogod tenni. –szólalt meg egy idő múlva.
- Nem tudhattad, hogy beverem a fejem. –nevettem fel.
- Nem erről beszélek. Hanem, hogy nem hagyod Kittit annyiban.
- Hát nem is, fogom.
- Barbiban testvéred is nagyot csalódott. Tetszet neki.
- Daninak tetszett Barbi? –csodálkoztam.
- Igen, de a mai nap után nem tudja, hogy mit higgyen. –sóhajtott fel fájdalmasan.
- Mi a baj? –kérdeztem.
- Tudod nekem, nagyon tetszik egy lány. –elpirultam.
- És ki az? –kérdeztem zavartan. Most az egyszer örültem, hogy sötét van így nem láthatta zavarodott arcomat.
- Még nem árulom el. Szóval… el szeretném hívni randira. De nem tudom, hogy Ő akar-e velem randizni. –egy másodpercben százat vert a szívem. Féltem, hogy meghallja.
- Hát akkor hívd el. –mosolyogtam.
- De hova? –éreztem, hogy engem néz.
- Étterem, mozi, romantikus vacsora a folyó partján. Hajókázás. –soroltam a számomra legkedveltebb helyeket.
- Még nem vagyok járatos az ilyen párkapcsolatokban…
- Azt vettem észre. –nevettem fel.
- Nos akkor… -éreztem, hogy közelebb jön.
- Igen? –kérdeztem miközben a szívem még mindig a nyakamban dobogott.
- Nos akkor szerinted vigyek a lánynak ajándékot is? –felsóhajtottam.
- Vigyél. Általában egy vörös rózsát szoktak. –mosolyogtam.
- Hogy érted azt, hogy szoktak?
- Vagyis olyankor ezt illik a férfiaknak. –hadartam gyorsan.
- És az öltözék? –ezek szerint észre sem vette a zavartságomat.
- Szerintem, nem kell túlzásba vinni de ne is legyél melegítőben. Farmer és egy ing. Fekete cipő. Mint ahogy a buliban voltál. –feleltem.
- Rendben. Hát akkor köszönöm a segítségedet. Reggel találkozunk. –mosolygott majd egy puszival elment. Hallottam, ahogy felmegy Dani szobájába, majd becsukja maga mögött az ajtót.
A szívem még mindig örült tempóban vert. Alig tudtam leállítani. Felállni nem bírtam így lefeküdtem a kanapéra, és magamra húztam annak lepedőjét. Nem tudtam eldönteni, hogy meleg van vagy csak én érzem annak.
Ha elhív randira én…én elmondom neki, hogy szeretem.
Hogy mit mondtam?! Én nem vagyok normális…bár…
Kitti is észrevette már rajtam. Most nem tudom, hogy magamnak is hazudok, ha letagadom? Nem úgy érzem…
Izgatott voltam, hogy mit hozz a holnap…


Alig tudtam lehunyni a szemem de a végén mégis sikerült elaludnom.


- Bettus! Kelj fel…fél hét. Itt aludtál? –hallottam meg bátyám hangját.
- Nem tudtam felmenni. –feleltem kómásan.
- Menj készülődni. A fiúk már mindjárt készen vannak. –mosolygott majd elment.
Felálltam majd elmentem letusolni. Hajat mostam majd megszárítottam. Oldalt elválasztottam és leengedve hagytam. Kihúztam a szememet, kiemeltem a szempilláimat és egy kis szájfényt is kentem ajkaimra. Az óriási karika fülbevaló sem hiányzott.
Felvettem egy fekete cicanadrágot , a bulin viselt fehér csizmámat és egy fehér testhez simuló pántnélküli, combközépig érő ruhát. Magamra vettem egy fekete bőrdzsekit, bepakoltam az iskolatáskámba és félnyolcra készen is lettem.
- Mehetünk? –mentem le a lépcsőn. Gergő, Dani és még Balázs is engem nézett.
- Ó a francba, hogy a nővérem vagy. –szólalt meg Balázs.
- Én is szeretlek. –nevettem fel s egyben öleltem magamhoz testvéremet.
- Mehetünk? –kérdeztem újra.
- Mennyünk. –felelte Dani.
- Itt van Kitti. –szólalt meg Balázs.
- Rendben. Akkor mennyünk. –mosolygott Gergő.
Kint megláttam barátnőmet. Felfigyelt arra, hogy jövünk. Rám nézett majd elmosolyogott.
Elkezdtem futni és pár másodperc múlva már Kittit öleltem.
- Annyira sajnálom. –suttogta úgy, hogy csak én halljam.
- Ezt meg ne halljam többször. –mosolyogtam.
Elengedtem majd együtt elindultunk az iskola felé.


- Ott az a ribanc. Kérlek, ne rendezz jelenetet. –suttogta a fülembe Dani. Oldalra fordultam és megláttam a szőke sátánt. Pár méterre állt tőlünk.
- Sajnálom. –néztem fel a bátyámra.
- Szóval elmondtad neki. –nézett Dani Gergőre.
- Öcsém a húgod. –emelte fel védekezően Gergő a kezét.
- Egy szóval se mondtam, hogy baj. –mosolygott bátyám.
- Figyelj, majd órán lejáratjuk. –mosolygott rám Kitti.
- Mit csináltál? –forgattam meg a szemeimet.
- Barbinak mára kel beadnia egy dolgozatát, amit az irodalom füzetben kellett megírnia. Én mint ötös rajzoló kicseréltem a füzetét. Az irodalom füzete itt van nálam és egy ugyanolyan füzet tele intim rajzokkal a tanárnál. –kuncogott.
- Te nem vagy normális! –nevettem fel.
- Szerintem jól tette. –nevetett fel bátyám is.
- Az ilyenekben mindig jó voltam. –mosolygott barátnőm.
- A f.sz rajzolásban? –nevettem fel újra.
- Nem te buta. –kuncogott Kitti. –Hanem abban, hogy, hogy kell meg megviccelni másokat.
Nevettünk még pár dolgon majd mindenki elindult órára.

Eltelt a nap de Gergő még mindig nem mondott nekem semmit. Rossz előérzetem támadt.

Hazasétáltunk Kittivel. A házunk előtt megálltunk mire csörögni kezdett Kitti telefonja.
- Igen? –szólt bele. –Ó, szia. –zavarodott meg Kitti.
- Persze ráérek. Akkor majd nálunk találkozunk. –vigyorgott. –Szia!
- Ki volt az? –húztam fel a szemöldököm.
- Bettus! Dani randira hívott! –sikított örömében.


Tudom, hogy most a pokolba kívántok hissz nem tudjátok meg csak két nap múlva, hogy melyik Dani:)
Remélem összegyűl sok-sok komi:)
Pusziicsajok(KL)

Sziasztok!

SZiasztok:D
végre jó a gépem és késsz a házunk is:)
Tudom, hogy két hete nem volt friss de holnap jön a második réssze:)
köszönöm türelmeteket:)
puszii(KL)

6. fejezet 2/1

Sziasztok!
Itt az új résznek az első fele!
Nem tudom, hogy mikor jön a következő mert felujításban van a házunk és csak hétvégén tudok géphez jutni de megpróbálom szerdán:)
szóval szerintem szerdán lesz új rész:)
Elég rövid lett de testvérem szerint elmegy:)
köszönöm a komikat csajok remélem kapok most is:)
imádlak titeket:)
puszii(KL)

Gicus! Nem küldtem el javítani a részt, de megint van magyarázatom:Dxd
Puszii(KL)



Az egész vasárnapom a szobám pakolásával és a tanulással ment el.
Tanulás után, úgy döntöttem nem halogathatom sokáig így felhívtam anyut.
- Jó reggelt kisasszony! –szólt bele anyu a telefonba.
Balázs mellettem állt és vigyorgott ,mint a tejbe tök.
- Szia anyu. –köszöntem én is lázasan.
- Gondolom, jó volt a kirándulás. –mondta gúnyosan.
- Igen jó volt…
- Csak egy baj van kicsim. Nem bánok semmit csak azt, hogy a 16éves öcséd jobban berúgott, mint, te.-felelte és hallottam a hangján, hogy mosolyog.
Összerezzentem.
Honnan tudhatja?
- Benne voltatok a TV-ben. Élő adásban. Ma este ismétlés. –nevetett fel anya.
Újra összerezzentem.
- Ez gáz. –suttogtam még mindig a szavakat keresgélve.
- Nincs semmi baj kislányom. Csak az, hogy nem mondtátok el az igazat.
- Sajnálom.
- Adnád az öcsédet? –kérdezte anyu. Hallottam a hangján, hogy vigyorog.
- Persze. Szia. –vágtam rá gyorsan és Balázs kezébe nyomtam a telefont.
Rávigyorogtam.
- Nagyon mérges? –kérdezte félénken.
- Mint a macska. –fújtam egyet majd felnevettem.
Balázs sóhajtott egyet majd a füléhez emelte a készüléket.
- Szia anya. –szólt bele félénken. Újra felnevettem majd leültem a nappaliba TV-zni.




Másnap reggel Balázs orrára kötöttem, hogy nincs csajozás és a ház maradjon egybe amíg nem vagyunk itthon.
Fél nyolckor elindultunk a suliba.
- Na kipihented magad? –ölelt magához Kitti.
- Aha. Te? –kérdeztem.
- Aha. Dani felhívott, hogy ráérek-e vasárnap. Mondtam, hogy igen és képzeld elmentünk moziba. –vigyorgott barátnőm.
- Bátyámmal? –vontam fel a szemöldököm.
- Igen. –sóhajtott.
- Sziasztok csajok. –szólalt meg egy hang a hátam mögött.
Hátrafordultam és szembe találtam magam: a Görög istennel.
- Szia. –mosolygott Kitti könnyedén.
- Szia. –köszöntem én is összezavarodva. Mi van velem? Miért van Ő rám ilyen hatással? Nem értem…
Ekkor leesett valami.
- Te most mind a két testvéremmel kavarsz? –fordultam hirtelen Kitti felé.
- Balázs a buli végén összejött Barbival. –vonta meg a vállát.
- Hogy mi? –sikítottam mire több tekintett csak rám szegeződött.
- Jól hallottad. Vagyis Balázs ezt mondta, én nem emlékszek rá.
- Hol van Barbi? –kérdeztem és körbenéztem.
Sehol nem találtam a kék szempárt.
- Nem tudom. Mennyünk órára. –felelte Kitti majd elindultunk a termek felé.


Első órán végig csak a bulin történtekre gondoltam.
De mindig valahogy a Danival történet táncunkra jutottam vissza. Miért?


Második óra osztályfőnöki volt. Arról beszélgettünk, hogy hová mennyünk osztálykirándulásra. A tanár azt mondta, hogy Győrbe mennyünk három napra, de én nem nagyon figyeltem. Végig Danit néztem. Miért?

Egész nap ő járt a fejembe, mellé pedig párosult a kérdés. Miért?

A menzán Kitti feltett egy hirtelen kérdést.
- Neked tetszik Dani? –kérdezte.
- Honnan veszed ezt a marhaságot? –mosolyogtam zavartan.
- Láttam, hogy néztél rá osztályfőnöki órán. –jobban ismer mint én magamat.
- Nem tetszik. –vontam vállat bár nem tudtam: hazudok magamnak, vagy nem?


- Este át mennyek? –kérdezte Kitti mikor már a házunk előtt álltunk.
- Gyere. –mosolyogtam. –Akár most is. –fogtam meg a kezét és válasz nélkül az ajtó felé kezdtem húzni.
Benyitottam a házba és ugyanebben a pillanatban mint a ketten lemerevedtünk.
Dani és Barbi a kanapén feküdtem és hát szó szerint majdnem egymásba fulladtak.
Düh roham futott át a testemen és óriási késztetést éreztem arra, hogy letépjem Barbit az öcsémről és jól pofán verjem.
- Ti mi a francot csináltok? –ordított hirtelen fel Kitti a hátam mögött.
Barbi leesett Balázsról, és mindketten felénk fordultak.
- Te szőke tyúk! Mi a francot képzelsz magadról? Az előző pasimat is te vetted el te szajha! Most Balázst is? –ordított tovább Kitti.
- Azt mondtad, hogy szakítottál vele. –nézett Barbi Balázsra.
- Én nem mondtam. Te mondtad! –vágott vissza öcsém.
- Danit is elvetted tőlem! –ordított még hangosabban Kitti.
- Te együtt voltál Danival? –fordultam felé óriási szemekkel.
- Igen. És ő elvette tőlem! –sikított és Barbi felé mutatott.
- Ti együtt voltatok a bátyámmal? –suttogtam.
- Igen, mind a ketten. Te voltál a csali. –mosolygott Barbi, mire elésétáltam és óriási lendültből pofon vágtam.
- Te kurv… -ütött volna ő is de nem éreztem semmit. Kipattantak a szemeim és újra lemerevedtem. A két Dani ott állt Barbi mögött. A Görög Isten épp Barbi kezét fogta, amivel engem ütött volna meg.
- Csak azért nem ütlek meg mert lány vagy. –sziszegte a bátyám.
- Francokat. –köptem a szót.
- Most menj innen! –szólalt meg a Görög Isten Barbira nézve mire a lány kifutott a házból.

Nem értettem, hogy miért kaptam fel ennyire a vizet azért, hogy Balázs meg Barbi együtt vannak. De most már értem.
Én voltam a csali arra, hogy a közelébe férkőzzön. Én hülye!
- Figyelj Bettus, én…
- Te csak ne mondj semmit! –szakítottam közbe Kittit. –Én most csali. Elég jól kijátszottál. –gúnyolódtam.
- Én nem voltam együtt a bátyáddal! Csak Barbi tudja így..
- Most mondtad, hogy együtt voltatok!
- Nem voltunk. Csak Barbival fogadtunk, hogy ki jön össze hamarabb vele. Én nem akartam így ő nyert, mire én hozzávágtam, hogy én már hamarabb voltam vele együtt. –hajtotta le a fejét.
- De hiszen szűz vagy az isten szerelmére! –sikítottam.
- Igen, tudom. De Barbi máshogy tudja.
- Egyszóval hazudtál neki. Erről még majd beszélünk. Most menj haza. Nem akarom, hogy rosszabb legyen a helyzet.
- Rendben. Sziasztok. –sírta el magát majd kiszaladt a szobából.
- Én sajnálom… -kezdte Balázs.
- Miért mindenki tőlem kér bocsánatot? Ezért mert én voltam a csali! Hát persze másra már nem is vagyok jó! Ezt beszéljétek meg ti. Engem csak az bánt, hogy ennyire folyékonyan tudtok hazudni.

Felmentem a szobámba és bekapcsoltam a TV-t. Tíz perc múlva nyolc. Megvártam amíg letelik az idő majd megkerestem a híradót.
Benne volt minden amire emlékeztem. A Danival való táncunk is. Még az, hogy melegítőben voltunk. Sokat nevettem rajta és ahogy hallottam a hangokat kintről nem csak én röhögtem nagyokat.


Nem értettem, hogy miért de egész este csak sírtam és sírtam.
Tíz óra felé, kopogtattak az ajtómon.
- Szia! –lépett be Dani( a Görög Isten)
- Szia! –mosolyogtam egy mű mosollyal. Közelebb jött és leült az ágyamra.
- Veled mindig történik valami. –mosolygott rám.
- Az biztos. –nevettem fel fanyarul.
- Dani félt téged a fiúktól. Miért? –nézett rám kíváncsian.
- Az előző barátom elhagyott. Az előző barátom Dani legjobb barátja volt. Elég hülye időpontot választott a szakításhoz. Pont szilveszter. Bevoltunk rúgva. Nagyon. –néztem rá. Tudtam, hogy most elképzeli a jelenetet. –Kihívott az utcára és elmondta, hogy vége. Három évig voltunk együtt. Kiröhögtem, hogy biztos csak hülyéskedik. Másnap reggel mikor felkeltem eltűnt. Senki se tudta, hogy hol van.
- Elég rosszul hangzik. –szólalt meg Dani. –Hogy hívták a csávót? –kérdezte.
- Ki fogsz röhögni. –mosolyodtam el.
- Csak azt ne mond, hogy Daninak. –kerekedett el a szeme mire én felnevettem jelezve, hogy de.
- Olyan fura. Te is Dani vagy. –mosolyogtam.
- Két nevem van. A második Gergő. –mosolygott azzal a szívdöglesztő mosolyával.
- Hívhatlak úgy? Annyival könnyebb lenne… -nevettem fel újra.
- De csak Te. Ha én is úgy, hogy Bettus. –vigyorgott.
- Áll az alku. –fogtam vele kezet.
Ez segített egy kicsit elterelni a gondolataimat. Nem a kézfogás. Hanem a beszélgetés.
- Haragszol Kittre? –kérdezte hirtelen.
- Nem tudom, hogy mit hiszek. –hajtottam le a fejemet.
- Remélem, kibékülsz vele. –mosolygott rám.
- Én is, hidd el.
- Ezek szerint nem haragszol rá. –vigyorgott.
- Nem tudom. –feleltem újra.



A beszélgetés során végig a nyakamban dobogott a szívem és egy fura érzés kerített hatalmába. Nem tudtam ellenállni neki és megpusziltam mikor elment.
Elsőnek ledöbbent majd elmosolyodott és kiment.
Elpirultam majd elaludtam.

5. fejezet

"

„Boldog és szomorú, mámoros és búskomor, magabiztos és rettegő, szeretett és szerethetetlen, türelmes és haragos, békés és vad, teljes és üres... ezek csak mi lehetünk”

Stepneine Meyer.

- Perverz állat! – fordultam felé, de én is elnevettem magam.

- Van ilyen hugicám – mosolygott, majd visszafordított és így folytattuk táncunkat. Elég jól szórakoztunk, és végig csak vigyorogtunk.

- Meddig leszel ebben a magas sarkúban? – kérdezte Dani, miközben leültünk az asztalunkhoz.

- A buli végéig. Miért? – kérdeztem vissza, miközben újra ittam a Whiskys narancsomból.

- Mert úgy látom, hogy ma te se és én se fogunk józanon hazamenni – nevetett.

- Még minden eldőlhet – mosolyogtam, majd felálltam. Tudtam, hogy alkohol nélkül is szórakozhatunk, de így más szemmel láttam a világot. Soha nem voltam és nem is akarok nagy alkoholista lenni.

Éjfélig végig csak táncoltunk, és észrevettük, hogy egyre jobb zenéket rak be a DJ és, hogy egyre többen vagyunk hiába van teltház. Majdnem az egész suli itt volt.

Tudtam, hogyha még egy-két kortyot iszok, onnan nincs vissza út így leálltam egy kicsit. Már alig volt pár ember, aki magánál volt és én voltam az egyetlen egy lány közülük.

Éjfél után pár perccel kimentem az utcára, és leültem az egyik padra kiszelőztetni a fejemet.

Néztem az autókat és a házakat, miközben a szél csiklandozta az arcomat. Hallottam, ahogy valaki kijön az épületből és léptei hangja egyre közelebb érnek hozzám.

- Szia! – ület le mellém Dani – nem a bátyám – és, ahogy láttam ő is csak vigyorgott. Neked se kell sok és elveszeted a fejedet –gondoltam magamban, miközben elmosolyodtam.

- Szia – suttogtam.

- Mit csinálsz itt egyedül, miközben most van a buli legizgalmasabb része? – mosolygott rám tökéletes mosolyával.

- Kiszelőztetem a fejem és gondolkodok – mosolyogtam, és becsuktam a szemem, miközben a szél újra csiklandozni kezdte az arcomat, és a hajamat is meglebegtette. Kicsit fáztam, de nem foglalkoztam vele. Az eső is cseperegni kezdett. Éreztem, ahogy a szürke ködöt kimossa az elmémből ez a pár csepp víz. Az utca üres volt, csak mi ketten voltunk kint. Csak egy-két kóbor állat szaladt el, de ők se mertek közel jönni hozzánk a hangos zene miatt.

- Min gondolkozol? – szakított ki gondolatmenetemből Dani. Megráztam a fejem és ráemeltem tekintetem.

- Semmi érdekes dolgon – mosolyogtam.

- Értem – mosolygott Ő is.

Az eső jobban rákezdett, a zene pedig lecsöndesedett.

- Gyere! – fogta meg a kezemet, és újra bementünk az óriási, zsúfolt terembe.

Akkor berakták az én kedvenc számomat. Tudtam, hogy Kitti kérte nekem.

http://www.youtube.com/watch?v=OMUg0k5w4sI&feature=related

- Ez a kedvenc számom. Jössz táncolni? – fordult felém hirtelen Dani.

Óriási szemekkel néztem rá. Hogy Ő és én? Erre a számra?… Elég szerelmes, bár… nem nagyon zavar. Elmosolyodtam, jelezve válaszomat és kézen ragadva a tömeg közepére húztam.

Két lépést megtartva táncolni kezdtem.

Elsőnek csak figyelt, majd elmosolyodott és Ő is táncolni kezdett. Én csukott szemmel folytattam táncomat, és végig csak mosolyogtam. Megfordultam, mire két kéz fonódott a derekam köré. Szemeim kipattantak és elvörösödtem. Az Ő kezei voltak azok. Nem másé. Az övéi.

Végigtáncoltuk a számot, mire beraktak egy újabb számot, amit nagyon szerettem.

http://www.youtube.com/watch?v=E3SMj0yVbow

Persze csak a refréntől játszották, de így is nagyon jó volt. Az asztalunk felé néztem, hogy kivel táncolhatnám le ezt a számot, de nagy meglepetésemre Dani nem hagyta abba a táncolást. Az állát a vállamra rakta, míg én az egyik kezemet az arca egyik oldalára helyeztem, a másikat pedig a keze alá, ami a derekamon pihent még mindig, és egyszerre kezdtük jobbra-ballra ringatni a csípőnket. Elmosolyodtam, és tovább táncolva újra az asztalunk felé néztem. Dani mérhetetlenül mérges tekintetével találtam szembe magam.

- Mi a baj? – formáltam a szavakat a számmal, de ő így is megértette.

- Szerinted? – formálta ő is a betűket. El akartam indulni felé, de Dani szorosan fogta a derekamat, így nem tudtam elmenni.

A bátyám hirtelen felállt az asztaltól, mire mindenki, aki ott ült ránézett.

- Maradj ott! Nincs semmi baj! – mondtam ki hangosan, de érthetően, hogy kitudja olvasni a számból, hogy mit mondok.

Egyhelyben maradt, de nem ült le és a szemét sem vette le rólam. Mindenki minket vagy a bátyámat nézte.

- Mennyünk inni valamit! – mondtam Daninak a szám végén.

- Rendben – mosolygott, majd kézen ragadott és a pult felé kezdett húzni.

A bátyám viselkedésén egyáltalán nem lepődtem meg. Mindig is féltett a fiúktól.

- Egy iceteát – mosolyogtam a pultos fiúra.

- Én egy sört kérek – mondta Dani.

- Nem lesz egy kicsit sok? – kérdeztem tőle, mire ő megrántotta a vállát.

Ennyiben hagyta a dolgot, majd megvártuk, amíg kikapjuk az italokat aztán visszasétáltunk az asztalunkhoz.

- Látod, nem volt semmi baj! – forgattam meg a szemeimet, miután leültem a két Dani közé.

- Csak kicsit idegesítő volt, hogy nem akart elengedni. Már Balázs is indult volna érted – bökött az öcsénk felé. Balázs is mérges szemekkel méregette Danit.

Lehet, hogy az öcsém még csak tizenhat éves, de biztos, hogy erősebb, mint Dani. Mindkét Dani.

- Miért kell mindig félteni? – csattantam fel. –Tudok magamra vigyázni! – szűrtem a fogaim közt a szavakat.

- Mert a húgom vagy! – vágott vissza azonnal.

- Sajnos – suttogta. Összerezzentem. Mérhetetlenül csalódtam benne, és rosszul esett, hogy ezt mondta. – Ezt nem gondoltam komolyan! – jutott el az agyáig, hogy mit mondott. Megfogtam Kitti kezét, és a táncparkett széléhez húztam.

- Táncolunk? – kérdezte vigyorogva.

- Ja –dörmögtem, és magamhoz húztam a - nem kicsit részeg - barátnőmet.

Lábaim közé rakta az egyik lábát és én is így tettem. Átkaroltam a derekát, míg ő a nyakamat és táncolni kezdtünk.

Pár perc múlva Barbi is csatlakozott hozzánk.

A buli további része jól telt el.

Reggel ötkor hazafelé vettük az irányt – bár kisebb nagyobb esésekkel -, de félhétre haza is értünk.

A félórás útból másfél órásat formáltunk, de nem volt baj. Jól szórakoztunk.

Résnyire kinyitottam a szememet, mert éreztem, hogy valaki fekszik rajtam. A vörös valami az egész arcomat beterítette. Kinyitottam a szememet és körbenéztem.

Mindenki itt volt a szobámba. A földön feküdtek a fiúk. Vagyis mindegyik fiú, kivéve egyet. Balázs a ruhás szekrényembe beborulva aludt. Elmosolyodtam – már amennyire tudtam -, és magamra néztem. A bulis ruhámban voltam még mindig, ami teljesen a hasamig fel volt húzva. Kitti rajtam feküdt, míg rajta Barbi.

Le akartam húzni a felsőmet, de nem bírtam, mert Kitti keze megakadályozott ebben a műveletben.

Vissza akartam emlékezni arra, hogy mi történt azután, hogy beléptünk a szobám ajtaján, de csak következtetni tudtam.

Gondolom lefeküdtünk az ágyra, és elaludtunk.

- Kitti, Barbi! – suttogtam, és megmozgattam őket.

- Kitti, Barbi! – mondtam kicsivel hangosabban, és kicsit jobban meg is lökdöstem őket. Mocorogni kezdtek és tíz perc múlva már a szoba előtt álltunk.

- A francba! Kitörtem a magas sarkúm sarkát! – vettem észre, mikor majdnem hasra estem.

- A táskák hol vannak? – kérdezte Barbi.

Összerezzentem.

- Ne mondjátok, hogy otthagytuk őket? – kérdezte Kitti egy ásítás közepette.

- Szerintem már megszokták – mosolyodtam el, mire ők kómásan felnevettek.

- Akkor, majd jövő héten értük megyünk – mosolygott Barbi.

- Rendben. Menjetek, fürödjetek le, én addig keresek valahogy ruhákat – mutattam a ruhásszekrényem felé. Benéztem az ajtón, és kitörő nevetésüket visszafojtva, Kitti elment az én fürdőmbe, Barbi pedig a Daniéba.

Átlépkedtem a fiúk között és kihúztam pár göncöt Balázs alól. Három felsőt, nadrágot és fehérneműt.

Beadtam a lányoknak a cuccokat, majd Barbi után én is lefürödtem.

Lent megszárítottuk a hajunkat, aztán Barbi meg én reggelit is csináltunk.

Készítettünk pár szendvicset, rántottát és főztünk teát meg kávét, míg Kitti megszámolta a fiúkat és kinyitotta az asztalt.

Szépen megterítettünk a … Mire?

Az órára pillantottam, ami hat órát jelzett.

- Az igen! – füttyentettem egyet. – Már hat óra? – hüledeztem.

- Hat? – kapta felém a fejét Barbi. – Háromra hazakellett volna mennem –nevetett fel.

- Hát, már nem fogsz – mosolyodtam el.

Felmentünk felkelteni a fiúkat.

- Nem tudom, hogyhogy hívnak, de kelj fel – simogattam meg Dani egyik barátjának a kezét. Barbi és Kitti, majdnem felnevettek.

- Balázs, kelj fej! – simogattam meg öcsém arcát. Nem reagált, ahogy senki se.

- Ezek így nem fognak felkelni – mondta ki hangosan Barbi.

- Hát, ha szép szóval nem megy akkor… - álltam fel Balázs mellől és az ablakhoz lépkedtem.

Hirtelen mozdulatból felhúztam az erkélyem redőnyét, ami az egész falat helyettesítette baloldalról, és pont a fiúk arcába sütött a nap.

Nagy Á-zások, és nyögések közepette mindenki magához tért.

- Ezt muszáj volt? – jajgatott Balázs.

- Igen öcsikém. Hat óra – mosolyogtam rá.

- Akkor még alig fél órája alszunk! – morgott fel a bátyám.

- Nem teljesen. Este hat van – nevetett Kitti.

Mindenkinek kipattant a szeme a döbbenettől, sőt Balázs még fel is ugrott.

- Elment a gépem! Ugye csak álmodom? – kérdezte, és egy óriási vigyor terült szét az arcán.

Összerezzentem.

Ha az öcsémnek elment a gépe, akkor azért csak én és Dani vagyunk a felelősök. Kapni fogunk, az biztos.

- Ez az! Itt maradok még egy hétig! – mosolygott öcsém.

- Gyertek le. Csináltunk „reggelit”. - nevettem fel.

Pár perc múlva mindenki feltápászkodott és lementünk „reggelizni”.

- Most kérdezném, hogy kér-e valaki egy pohár bort, de tudom a választ – nevettem fel újra.

- Persze, a tegnap este után csak arra van szükségünk –,nevetett fel a társaság is.

- Amúgy a táskátok kint van az udvaron – szólalt meg a Görög isten hirtelen. Danira néztem, aki viszonozta tekintetemet.

- Hogy kerül az oda? – kérdezte Barbi.

- Elhagytátok az utca végében, és én meg érte mentem – mosolygott a bátyám.

- Mit kerestünk mi az utca végében, mikor a másik irányból jöttünk? – kérdezte Kitti.

- Te meg Bettus tovább mentetek – nevetett fel az a fiú, akit elsőnek próbáltam felkelteni. – Barbi meg felakadt melltartóstul a kapura.

- Akkor ezért volt elszakadva – gondolkozott hangosan Barbi, mire az egész társaság felkuncogott.

- Én magamnál voltam végig – ellenkeztem.

- Igen magadnál voltál, sőt te voltál a legjózanabb, de attól még tovább mentél Kittivel – mosolygott az ismeretlen.

- Balázs volt az, aki teljesen nem volt magánál. Már kettőkor nem tudta, hogy hol van – vigyorgott a bátyám.

- Volt kitől örökölnie – nézett felém egyszerre Barbi és Kitti. Megforgattam a szemeimet és én is enni kezdtem.

Evés után mindenki haza ment, mi pedig a lányokkal összepakoltuk a szobámat és elmosogattunk.

- Ideje hazamennem – nézett az órájára Barbi. Már este nyolc volt.

- Rendben. Szia! – öleltem magamhoz.

- Várj, megyek én is – mosolygott Kitti.

- Sziasztok! – köszöntem nekik, majd felmentem a szobámba és tévézni kezdtem.

- Szia! – nyitott be egy idő után Dani a szobámba, Balázzsal a háta mögött.

Annyira részeg nem voltam, hogy ne felejtsem el, azt amit mondtak, és tettek.

- Sziasztok – köszöntem suttogva, de nem néztem rájuk. Nem akartam sírni, de már marta a sós könny a szememet.

- Figyelj – ült le mellém Balázs, de Dani csak állt az ajtóban.

- Én nem akartam semmi rosszat mondani vagy tenni, de idegesítő volt, hogy nem engedett el – hajtotta le a fejét. Nagyon szeretem Balázst. Felemeltem a fejét és magamhoz öleltem.

- Te nem tettél semmit – nyomtam meg erősen a Te szót, mire Dani összerezzent.

- Kösz – mosolygott rám, majd felállt és az ajtóhoz sétált.

- Sok szerencsét haver – suttogta Daninak és kiment.

- Saj..

- Tudom – álltam fel. –Tudom. Részeg voltál, nem gondoltad komolyan, megbántad… satöbbi, satöbbi. És semmi baj – mosolyogtam.

- Egy valamit kihagytál – nézett rám komolyan.

- Mit? – vontam fel a szemöldököm.

- Azt, hogy örülök, hogy a húgom vagy – ölelt magához, és tudtam, hogy pontot raktunk az ügy végére.

Sajnálom, hogy ennyit késett a rész de vírust kapott a gép:S

Szóval, remélem tetszik majd:)

Sietek a következő résszel:)

Gicus, Kitti és Anna:D köszönöm szavaitokat és kommentjeiteket nagyon jól esnek:)

Zsúú neked már visszaírtam;)

PusziiCsajok(KL)