2. fejezet

- Otthon találkozunk. Szia – nyomtam ki a telefont, majd kimentem a próbafülkéből. – Megvesszük – raktam a többi ruha közé a felsőt, amit épp próbáltam.
Kifizettük a ruhákat, azután elmentünk egy cipőboltba. Vettem két magas sarkú csizmát, és egy magas sarkú fekete cipőt.

Vásárlás után hazabuszoztam Kittivel és Barbival.
- Találkozunk holnap a suliban – adott három puszit Barbi, és elindult a házuk felé.
- Elmegyünk fagyizni? – nézett rám Kitti, mikor elmentünk a fagyizó előtt.
- Elmehetünk – mosolyogtam, majd beléptünk a kis helyiségbe. Egy kedves női arc fogadott minket a pult mögött. Elmondtuk, hogy milyen ízű fagylaltot kérünk, majd kiültünk a fagyizó előtti padra.
- Hétvégén elmegyünk bulizni? –jött az ötlet Kittitől.
- Nekem nem jó. Jönnek az ősök – forgattam meg a szemeimet.
- Látom, örülsz – vigyorgott barátnőm. Soha nem szerettem, mikor jöttek, mindig az volt a jó, mikor Dani meg én mentünk. Apa nagy vállalkozásának köszönhetően, sok pénzre tett szert a családunk. Dani és én minden hónapra kapunk egy húszezrest, néha többet is. Mikor jönnek, látják, hogy nem ételre és háztartási dolgokra költjük a pénzt, hanem ruhákra, értéktelen dolgokra és bulikra. Anya mindig is utálta a mai zenéket és a bulikat. Szeretem a szüleimet, nem erről van szó, de minek adják ide a pénzt, ha tudják, hogy úgyis másra költjük el?
- Akkor jövő hét? –zavarta meg a gondolat menetemet Kitti.
- Áll az alku – mosolyogtam.
Pár perc múlva felálltunk és hazasétáltunk.



Dani készített rántottát, így nem kellett rendelnem semmi kaját. Vacsora után megtanultam, összepakoltam a fürdőt és Dani szobáját. Kitisztítottuk a nappaliban lévő szőnyeget, majd elmentünk lefürödni és aludni.
Másnap reggel – mint minden nap - reggel fél hétkor csörögni kezdett a telefonom. Kómásan átmentem Dani szobájába, felébresztettem, majd elmentem lefürödni és felöltözni.Felvettem egy fekete csőszárú farmert és egy fehér testhez simuló V kivágású felsőt. Kivettem a szekrényből egy fekete kapucnis pulóvert, magamra húztam, majd Danival elindultunk az iskolába.



- Szia! – ölelt meg Barbi a suli előtt.
- Mizu? – kérdeztem, miközben elindultunk az osztályunk felé.
- Semmi különös. Mondta Kitti, hogy jövő héten menni akarunk bulizni – mosolygott.
- Igen – mosolyogtam én is. A többiekhez érve fecsegni kezdtünk mindenféléről. A jelzőcsengő után elindultam kémiára. A folyosón sétáltam gondolataimba merülve, mikor hirtelen beleütköztem valamibe. Vagyis inkább valakibe.
- Jézusom, sajnálom, csak össze-vissza kapkodom a fejemet –hajoltam le a táskámért, mivel leesett a vállamról. Elpirultam. Csak én lehetek ilyen béna.
- Semmi baj – hallottam meg az áldozatom hangját. Életemben most hallottam először ezt a csodás hangot. Remegés futott végig a testemen. Lassan felemelkedtem, és egy csodás kék szempárral találtam szembe magam.
- De szép kék a szemed – mondtam ki, de…nem csak én, hanem Ő is. A szívem már a torkomban dobogott.
- Öhm, köszi. Most mennem kell. Szia – hadartam el, és elindultam az ellenkező irányba. A szekrényemhez értem.
- Csak…én…lehetek…ilyen…béna – ütöttem minden egyes szó után a fejemet a szekrényembe. Nem vagyok normális! Ennyire nem tudja leégetni magát egy ember, csak én! – ütöttem újra a szekrényembe a fejem.


Kisebb nagyobb fejfájással elindultam kémiára. Beültem a padomba, és az arcomat a kezeimbe temetve gondolkozni kezdtem. Ilyet még fiú soha nem váltott ki belőlem, mint most pár perce. Mi van velem?
- Öhm, osztály! – szólalt meg a tanár mire mindenki felé nézett. –Új tanulónk van! Dani, mutatkozz be az osztálynak! – mondta, de én még mindig a kezeimbe temetve az arcomat feküdtem a padon.
- Szilágyi Dánielnek hívnak. Focizok és kosarazok. Utálok, de tudok tanulni – hallottam meg a hangját, mire felkaptam a fejemet és…és…és ő egy folytában engem nézett. – Remélem, ütközünk még – vigyorgott, így én is elmosolyodtam. Lehajtottam becsatolni a magas sarkúmat, mert észrevettem, hogy ki van kapcsolva.
- Van számodra egy szabad hely! – mondta neki a tanár, mire ijedtemben beütöttem a fejem az asztal sarkába. Egy hely van...az a hely itt van mellettem. Felegyenesedtem a fejemet fogva – mivel nagyon fájt -m és néztem, ahogy a görög isten felém közeledik.



Egész órán lehajtott fejjel dolgoztam, és végig éreztem magamon a pillantását. Hosszú hajamat a szemem elé raktam, így mindent tudott nézni, csak azt nem, amiből kiolvashatná a gondolataimat. Vártam azt a soha el nem jövő csöngetést majd,mikor eljött, kiszaladtam a teremből, be egyenesen a női mosdóba.
- Mi van veled? – lépett be két perc múlva Kitti.
- Semmi…vagyis nem tudom – néztem a tükrön keresztül a barátnőmet.
- Veszem észre. Egész órán rám se figyeltél, pedig ott szólongattalak – jött közelebb hozzám, és a vállamra rakta a kezét.
- Mennyünk órára – fordultam felé, és kézen fogva elindultunk a következő órára.



Egész nap ha láttam őt, mindig a torkomban dobogott a szívem. A lányok már a kórházat is felhozták velem kapcsolatban, de nem nagyon figyeltem. A gondolataimba voltam elmerülve, de mégsem gondolkoztam semmin. Tudom, hogy hülye egy elmélet, de ez az igazság.


Iskola után hazabuszoztam, majd összerámoltam a maradék helyiségeket, és megfőztem a vacsorát. Elkészítettem a rántottát, majd szóltam Daninak, hogy jöjjön enni.
- A szakács néni szerelmes – nézett rám fancsali képpel.
- Miért? –fordultam felé kisebb-nagyobb lendülettel, így elejtettem a serpenyőt, amiben az én adagom volt.
- Ezért. Meg azért, mert sós a kaja – vigyorgott. Megkönnyebbülten lélegeztem fel. Bár miért? Hiszen nem vagyok szerelmes…
- Nem is vagyok szerelmes – mondtam Daninak, miközben új adagot kezdtem magamnak sütni.



Vacsora után elmentem fürödni, majd lefeküdni. Hamar elnyomott az álom.
Álmomban egy kosárpályán jártam, és egy labda gurult a lábaim elé. Felvettem a tárgyat, és a palánk elé álltam. Hirtelen két kéz fonódott a derekam köré.
Tudtam, hogy ki a kéz gazdája, de nem néztem rá, csak hagytam, hogy irányítsa a kezemet. Négy kéz fogta a labdát. Az övé az enyémen pihent, és pár perc múlva bedobtuk a labdát a gyűrűbe.
- Nálam, te vagy a nyerő – suttogta a fülembe, mire kipattannak a szemeim, és újra a szobámban találtam magam.
- Nem vagyok normális – oltottam fel a kislámpámat.
Újra lepergett a szemem előtt az álmom, és valami furcsa érzés kerített a hatalmába...



És ennyi:D
Köszönöm Gicus a komit a bíztatást és a javítást:)
ImádlakCsajszii(KL)
Köszönöm Kitta és Anna a komit és az MSN-en való beszélgetéseket:D(L)
ImádlakTiteketCsajok(KL)
Remélem kapok pár komit:D
puszii(KL)