7. fejezet

- Dani randira hívott. –sikította Kitti és a nyakamba ugrott.
Minden megszűnt. A szívverésem kihagyott két ütemet és ebben a pillanatban még a nevemet sem tudtam volna meg mondani.
Nem is engem akart elhívni.
- Most mennem kell. –ujjongott barátnőm majd adott három puszit és elfutott.
Tőlem csak segítséget kért. Hogy lehettem ekkora hülye, hogy ezt elhitettem magammal!

- A bátyám ebben a pillanatban fordult be a sarkon így magamra erőltettem egy mosolyt és meg vártam amíg oda ér hozzám.
- Szia Bettus! Mi újság? –mosolygott miközben bementünk a házba.
- Semmi különös. –nyögtem ki. –Veled? –kérdeztem vissza.
- Dettó. –mosolygott majd ledobta a hátizsákját a kanapéra és felment a szobájába.
Elpakoltam, elmosogattam, a helyére raktam az iskolatáskákat, majd leültem a kanapára.
Annyira hülye vagyok! Annyi jelentkező van arra, hogy randizzak én mégis Őt nézem ki magamnak! Kár tovább hazudni magamnak: tényleg tetszik nekem.

Egész este a kanapén feküdtem és….sírtam.
Egyszerűen nem tudtam abbahagyni, pedig nem is biztos, hogy az a Dani az. Lehet, hogy a bátyám, hisz Ő is elment valahová, miután közölt velem valamit.


- Figyelj Bettus! –mondta miközben felvette a kabátját.
- Mi az? –kérdeztem.
- Dani mostantól velünk lakik. Vagyis egy időre. Szóval az övé a vendégszoba. Gondoltam szólok, hogyha valakit éjszaka hallasz mászkálni, ne üsd le. –vigyorgott rám majd elment.


Így most már Gergő is velünk él. A vendégszoba az én szobám mellett van. Ez rossz hisz mindig látni fogom…
Egyszer csak túl esek rajta…


Este nyolc felé a két Dani nevetésére lettem figyelmes. Lementem, hogy meg nézzem, hogy, hogy itthon vannak.
- Hát ti? Hogy, hogy együtt? –vontam fel a szemöldököm.
- Mi meccsen voltunk. Játszottunk egy menetet a végzősökkel. Hat-háromra nyertünk. –vigyorgott diadalmasan Gergő.
- Akkor, ha nem is te… -mutattam Gergőre. –És ha nem is te… -mutattam a bátyámra. –Akkor ki randizik Kittivel? –néztem rájuk.
- Te vagy ilyen csökér, hogy elfelejtsd, hogy randid van. –bokszolt vele Gergő Dani vállába.
- Én erről nem tudok semmit. –vonta meg a vállát bátyám döbbenten.
- Jézusom! –sikítottam majd leszaladtam, magamra kaptam a kabátomat és kiszaladtam az udvarra. Ekkor észre vettem valamit…
- Nagyon vicces. –pirultam el mikor visszamentem a házba. A két fiú könnyezett a röhögéstől.
- Máskor vegyél fel egy nadrágot. –nevetett ki bátyám. Ilyen az én formám. Egy topban és egy bugyiban akartam útnak indulni…
Gyorsan felszaladtam a szobámba, magamra kaptam egy farmert majd elindultam Kittiék háza felé.
- Szia! –nyitott ajtót Kitti, miután becsöngettem. –Mi járatban vagy? –mosolygott rám, izgatottan barátnőm.
- Te kivel randizol?
- Hát Danival. –kaptam a választ.
- De melyikkel? –kérdeztem sürgetve.
- Hát…
- Ne, hogy azt mond, hogy nem tudod. –csaptam a fejemre.
- Gyere be! –mondta zavartan majd beljebb húzott. Leültem a kanapéra, Ő pedig mellém.
- Kitti. Már vagy három órája egy randira készülsz és nem tudod, hogy kivel mész valahová.
- Danival megyek…szerintem a bátyáddal.
- Nem hiszem. Bátyám az nem tudd semmiről. –szögeztem le. –És Gergő sem! –vágtam közbe, mert láttam, hogy meg akar szólalni.
- Akkor nemsokára kiderül. –suttogta az utolsó szót mert ugyanabban a pillanatban csöngettek.
- Megyek! –kiabált ki Kitti majd rám nézett. –Te addig menj be a konyhába. –nézett rám én pedig bólintottam.
- Már nyitom is… -szólalt meg Kitti majd csönd támadt.
- Bettus? –szólalt meg egy hang. Egy nagyon ismerős hang… Nem bírtam tovább. Kiléptem a konyhából és szembe találtam magam…Danival.
Nem a bátyámmal. Nem is Gergővel.
- Te vagy az? –suttogtam rekedten. Felém kapta a fejét mire halvány elmosolyodott. Alig láthatóan bólintott…
Dani volt az. Az a Dani aki tavaly szilveszterkor szakított velem és azóta nem látta senki. Még most is tisztán emlékszek mindenre hiába voltam berúgba…



- Gyere! Beszélnünk kell. –fogta meg a kezem és kihúzott a teremből.
- Mi az? –néztem rá vigyorogva.
- Bettus! Figyelj…mindennek vége. –nézett rám a Disco előtt Dani.
- Ne hülyülj már.. mennyünk vissza, bulizni. –fogtam meg a karját és visszaráncigáltam a terembe.
- Isten veled! –nyomott egy csókot a homlokomra majd elment…



- Te mit keresel itt? –kérdeztem.
- Öhm..ti ismeritek egymást? –nézett rám Kitti.
- Dani, tavaly szilveszter? Rémlik valami? –kérdeztem.
- Tényleg. Vagyis…
- Hagyjuk. Tudom, hogy nem emlékszel. –legyintettem.
- Azt hiszem ugrott a randid. –néztem a barátnőmre.
- Rendben. Majd máskor. Most megyek aludni. –felelte elszontyolodva majd felment a szobájába.

Mi kimentünk a házból és sétálni kezdtünk.

- Hogy, hogy itt vagy? –kérdeztem egy idő múlva.
- Hiányoztál. –suttogta.
- Erre nem jöttél rá másfél év alatt? –kérdeztem vádlón. Bár nem tehet róla, én is szenvedtem…
- Nem voltam biztos a dolgomban. Tudod, nem tudtam, hogy találtál-e már valaki mást. És tudom, hogy igen…
- Állj! Ezt honnan veszed? –kérdeztem döbbenten és már a sétát is, abbahagytam.
- Láttam a TV-be, hogy táncoltál azzal a fiúval. –állt meg Ő is velem szemben.
Felnevettem.
- Most mi az? –nézett rám döbbenten.
- Szóval te is láttad azt a videót? –mosolyogtam.
- De a fiú…
- Ő csak egy jó haver. –vágtam közbe. Rám mosolygott majd tovább sétáltunk.
Nem tudtuk, hogy merre megyünk csak a lábunk vitt valamerre. Félúton én már tudtam, hogy merre tartunk. Van erre egy park. Régen mindig ide jártunk ha kettesben akartunk lenni.

Tíz perc múlva oda is értünk. Leültünk egy padra mire Ő rám nézett.

- Elkéstem? –kérdezte egy kis idő eltelte után.
- Én minden nap gondoltam rád. –néztem a térdemet. –De mindig csak egy valami lebegett előttem…az hogy vége.
- Megkaptam azt az üzenetet, amit szilveszter után küldtél…
- Dani, kérlek…az..
- Tudom, hogy egy éve volt és azóta minden megváltozott. De egy valami nem.
- És pedig? –tudtam a választ.
- Az hogy szeretlek. Olyan hülye voltam…
- Igen, az voltál. De most miért akartál randizni Kittivel? –néztem fel rá.
- Azt hittem végig, hogy te vagy az. Veled akartam találkozni… -nem fejezte be a mondatott. Tudtam, hogy a mondat mögött ott van számtalan nekem szánt szép szó és a hangjában is bujkált a megbánás jele.
- Ez sikerült. –mosolyogtam.
Belenéztem gyönyörű szép barna szemében, és tényleg azt láttam, amit szavai mondtak. Megbánást, örömöt mégis óriási szerelmet.
- Annyira sajnálom. Gondolom a bátyád nem fog egyhamar megbocsátani… -hajtotta le a fejét.

Elgondolkodtam a múlton, a jelenen és a jövőn… Mi lesz most? Mi lesz ezután?
Újra belenézek barna szemeibe, nem érzek mást csak újra fellobbanó szerelmet.
Szerelmes vagyok. Daniba. De nem tudom eldönteni, hogy melyikbe…
Ez hülyeség! Hiszen én Őt szeretem! Aki itt ül mellettem… aki két évig a világot jelentette nekem.
- Te meg tudsz? –kérdezte bársonyos hangján. Most hazudjak? Hisz szerettem. Mindig is szerettem.
- Nem tudom, mit tegyek. –sóhajtottam mire Ő felállt és elindult.
- Egyszer láttál ennyi elég újabb két évre? –sírtam el magam miközben felálltam.
- De hiszen… -fordult felém.
- Én nem mondtam azt egy szóval sem, hogy nem szeretlek. –léptem egyet előre.
- De hiszen olyan rég volt már…
- Két évet kibírtam! Ennyi elég volt! –jelentettem ki majd még egyet léptem felé.
- Meg gondoltad, még mielőtt olyat tennénk amit később megbánsz… -nézett rám és Ő is előre lépett egyet. Már csak egy lépés volt köztünk.
- Tudom, hogy mit akarok, eldöntöttem. –léptem én a következő lépést majd felnéztem rá.
- Biztosan? –kérdezte és karjait a derekam köré csavarta.
- Biztos vagyok magamban. –suttogtam. –benned, és a sorsomban is. –suttogtam alig hallhatóan mire Ő megtette a második lépést. Megcsókolt.



Itt a rész:D
tudom, hogy húztam az idegeket:)
a végére olyan jön ki amit szerintem senki nem sejtett:)
kérem azokat akik nem írnak komit h legalább ott lent pipálják ki valamelyik ablakot mert az is sokat jelent:D
Köszönöm a Komikat csajok:D(L)
Na itt a rész:D Puszii:D

6/2

Sziasztok!
Itt a hatodik rész második fele:)
lehet, hogy egy kicsit rövid lett, de tudjátok: ez csak egy fél:

Kilenckor aludtam el. Fél tízkor fel is keltem.
Nem hagyott nyugodni a bűntudat, hogy így elküldtem a legjobb barátnőmet. Felálltam és lefutottam a nappaliba.
Amilyen gyorsan csak tudtam megkerestem a telefonomat. Még a villanyt sem kapcsoltam fel.
Leültem a kanapéra és a telefonom kijelzőjét, kezdtem bámulni. Kitti és én voltunk rajta.
Ugyan itt ültünk és épp egy puszit, nyomot az arcomra.
Kikerestem a nevét és megnyomtam a hívás gombot.
Remegve felsóhajtottam. Kettőt kicsöngött és már fel is vette a telefont.
- Figyelj Kitti annyira, sajnálom! Tudom, hogy én voltam a hibás…Te vagy a legjobb barátnőm! Nem akarlak elveszíteni és…
- Bettus? –szólt bele egy hang. Kitti anyukája volt az.
- Jaj, bocsánat. –pirultam el.
- Semmi gond, kincsem. Kitti nagyon maga alatt van. Nem evett pedig a kedvencét főztem…
- Gondolom. –sóhajtottam. –Tudná nekem adni?
- Persze. Kitti telefonod van! –kiabált a lányának.
- Ki az? –hallottam meg a szomorú hangot.
- Majd megtudod. –felelte sóhajtva Kitti anyukája.
- Igen? –szólt bele a szeretett hang.
- Kitti. –sóhajtottam.
- Annyira sajnálom. –szólaltunk meg egyszerre.
- Nem. Én hazudtam.
- Tudod mit? Hagyjuk az egészet. Barbi még kap. De mi…nem bírom azt, hogy össze vagyunk veszve. –sóhajtottam újra.
- Én se. Holnap megbeszélünk mindent? –kérdezte..reménykedve?!
- Persze. Majd beszélünk. Akkor szia.
- Szia. Jóét. Puszi..
Szünet.
- Szeretlek. –suttogta végül.
- Én is, hidd el. –mosolyogtam, majd kinyomtam a készüléket.
A sötétséget kezdtem pásztázni és elgondolkodtam. Nem tudom mi történt de az igazat megvallva nem érdekel. Az a lényeg, hogy vissza kaptam azt amit majdnem elveszítettem.
- Tudtam, hogy nem bírod ki. –szólalt meg egy hang a hátam mögött mire felugrottam és hátrálni kezdtem. Ennek következménye: átestem az üveg asztalon és bevertem a fejem a könyves szekrénybe. –Jól vagy? –szaladt a segítségemre Gergő.
- Persze csak egy kicsit bevertem a fejem. –ültem fel de megszédültem.
- Gyere, üljünk le. –fogta meg a derekamat és a kanapéhoz kísért. –Biztos jól vagy? –kérdezte arcomat fürkészve.
- Igen. –feleltem bár a fejem egy kicsit még mindig sajgott.
- Tudtam, hogy ezt fogod tenni. –szólalt meg egy idő múlva.
- Nem tudhattad, hogy beverem a fejem. –nevettem fel.
- Nem erről beszélek. Hanem, hogy nem hagyod Kittit annyiban.
- Hát nem is, fogom.
- Barbiban testvéred is nagyot csalódott. Tetszet neki.
- Daninak tetszett Barbi? –csodálkoztam.
- Igen, de a mai nap után nem tudja, hogy mit higgyen. –sóhajtott fel fájdalmasan.
- Mi a baj? –kérdeztem.
- Tudod nekem, nagyon tetszik egy lány. –elpirultam.
- És ki az? –kérdeztem zavartan. Most az egyszer örültem, hogy sötét van így nem láthatta zavarodott arcomat.
- Még nem árulom el. Szóval… el szeretném hívni randira. De nem tudom, hogy Ő akar-e velem randizni. –egy másodpercben százat vert a szívem. Féltem, hogy meghallja.
- Hát akkor hívd el. –mosolyogtam.
- De hova? –éreztem, hogy engem néz.
- Étterem, mozi, romantikus vacsora a folyó partján. Hajókázás. –soroltam a számomra legkedveltebb helyeket.
- Még nem vagyok járatos az ilyen párkapcsolatokban…
- Azt vettem észre. –nevettem fel.
- Nos akkor… -éreztem, hogy közelebb jön.
- Igen? –kérdeztem miközben a szívem még mindig a nyakamban dobogott.
- Nos akkor szerinted vigyek a lánynak ajándékot is? –felsóhajtottam.
- Vigyél. Általában egy vörös rózsát szoktak. –mosolyogtam.
- Hogy érted azt, hogy szoktak?
- Vagyis olyankor ezt illik a férfiaknak. –hadartam gyorsan.
- És az öltözék? –ezek szerint észre sem vette a zavartságomat.
- Szerintem, nem kell túlzásba vinni de ne is legyél melegítőben. Farmer és egy ing. Fekete cipő. Mint ahogy a buliban voltál. –feleltem.
- Rendben. Hát akkor köszönöm a segítségedet. Reggel találkozunk. –mosolygott majd egy puszival elment. Hallottam, ahogy felmegy Dani szobájába, majd becsukja maga mögött az ajtót.
A szívem még mindig örült tempóban vert. Alig tudtam leállítani. Felállni nem bírtam így lefeküdtem a kanapéra, és magamra húztam annak lepedőjét. Nem tudtam eldönteni, hogy meleg van vagy csak én érzem annak.
Ha elhív randira én…én elmondom neki, hogy szeretem.
Hogy mit mondtam?! Én nem vagyok normális…bár…
Kitti is észrevette már rajtam. Most nem tudom, hogy magamnak is hazudok, ha letagadom? Nem úgy érzem…
Izgatott voltam, hogy mit hozz a holnap…


Alig tudtam lehunyni a szemem de a végén mégis sikerült elaludnom.


- Bettus! Kelj fel…fél hét. Itt aludtál? –hallottam meg bátyám hangját.
- Nem tudtam felmenni. –feleltem kómásan.
- Menj készülődni. A fiúk már mindjárt készen vannak. –mosolygott majd elment.
Felálltam majd elmentem letusolni. Hajat mostam majd megszárítottam. Oldalt elválasztottam és leengedve hagytam. Kihúztam a szememet, kiemeltem a szempilláimat és egy kis szájfényt is kentem ajkaimra. Az óriási karika fülbevaló sem hiányzott.
Felvettem egy fekete cicanadrágot , a bulin viselt fehér csizmámat és egy fehér testhez simuló pántnélküli, combközépig érő ruhát. Magamra vettem egy fekete bőrdzsekit, bepakoltam az iskolatáskámba és félnyolcra készen is lettem.
- Mehetünk? –mentem le a lépcsőn. Gergő, Dani és még Balázs is engem nézett.
- Ó a francba, hogy a nővérem vagy. –szólalt meg Balázs.
- Én is szeretlek. –nevettem fel s egyben öleltem magamhoz testvéremet.
- Mehetünk? –kérdeztem újra.
- Mennyünk. –felelte Dani.
- Itt van Kitti. –szólalt meg Balázs.
- Rendben. Akkor mennyünk. –mosolygott Gergő.
Kint megláttam barátnőmet. Felfigyelt arra, hogy jövünk. Rám nézett majd elmosolyogott.
Elkezdtem futni és pár másodperc múlva már Kittit öleltem.
- Annyira sajnálom. –suttogta úgy, hogy csak én halljam.
- Ezt meg ne halljam többször. –mosolyogtam.
Elengedtem majd együtt elindultunk az iskola felé.


- Ott az a ribanc. Kérlek, ne rendezz jelenetet. –suttogta a fülembe Dani. Oldalra fordultam és megláttam a szőke sátánt. Pár méterre állt tőlünk.
- Sajnálom. –néztem fel a bátyámra.
- Szóval elmondtad neki. –nézett Dani Gergőre.
- Öcsém a húgod. –emelte fel védekezően Gergő a kezét.
- Egy szóval se mondtam, hogy baj. –mosolygott bátyám.
- Figyelj, majd órán lejáratjuk. –mosolygott rám Kitti.
- Mit csináltál? –forgattam meg a szemeimet.
- Barbinak mára kel beadnia egy dolgozatát, amit az irodalom füzetben kellett megírnia. Én mint ötös rajzoló kicseréltem a füzetét. Az irodalom füzete itt van nálam és egy ugyanolyan füzet tele intim rajzokkal a tanárnál. –kuncogott.
- Te nem vagy normális! –nevettem fel.
- Szerintem jól tette. –nevetett fel bátyám is.
- Az ilyenekben mindig jó voltam. –mosolygott barátnőm.
- A f.sz rajzolásban? –nevettem fel újra.
- Nem te buta. –kuncogott Kitti. –Hanem abban, hogy, hogy kell meg megviccelni másokat.
Nevettünk még pár dolgon majd mindenki elindult órára.

Eltelt a nap de Gergő még mindig nem mondott nekem semmit. Rossz előérzetem támadt.

Hazasétáltunk Kittivel. A házunk előtt megálltunk mire csörögni kezdett Kitti telefonja.
- Igen? –szólt bele. –Ó, szia. –zavarodott meg Kitti.
- Persze ráérek. Akkor majd nálunk találkozunk. –vigyorgott. –Szia!
- Ki volt az? –húztam fel a szemöldököm.
- Bettus! Dani randira hívott! –sikított örömében.


Tudom, hogy most a pokolba kívántok hissz nem tudjátok meg csak két nap múlva, hogy melyik Dani:)
Remélem összegyűl sok-sok komi:)
Pusziicsajok(KL)

Sziasztok!

SZiasztok:D
végre jó a gépem és késsz a házunk is:)
Tudom, hogy két hete nem volt friss de holnap jön a második réssze:)
köszönöm türelmeteket:)
puszii(KL)

6. fejezet 2/1

Sziasztok!
Itt az új résznek az első fele!
Nem tudom, hogy mikor jön a következő mert felujításban van a házunk és csak hétvégén tudok géphez jutni de megpróbálom szerdán:)
szóval szerintem szerdán lesz új rész:)
Elég rövid lett de testvérem szerint elmegy:)
köszönöm a komikat csajok remélem kapok most is:)
imádlak titeket:)
puszii(KL)

Gicus! Nem küldtem el javítani a részt, de megint van magyarázatom:Dxd
Puszii(KL)



Az egész vasárnapom a szobám pakolásával és a tanulással ment el.
Tanulás után, úgy döntöttem nem halogathatom sokáig így felhívtam anyut.
- Jó reggelt kisasszony! –szólt bele anyu a telefonba.
Balázs mellettem állt és vigyorgott ,mint a tejbe tök.
- Szia anyu. –köszöntem én is lázasan.
- Gondolom, jó volt a kirándulás. –mondta gúnyosan.
- Igen jó volt…
- Csak egy baj van kicsim. Nem bánok semmit csak azt, hogy a 16éves öcséd jobban berúgott, mint, te.-felelte és hallottam a hangján, hogy mosolyog.
Összerezzentem.
Honnan tudhatja?
- Benne voltatok a TV-ben. Élő adásban. Ma este ismétlés. –nevetett fel anya.
Újra összerezzentem.
- Ez gáz. –suttogtam még mindig a szavakat keresgélve.
- Nincs semmi baj kislányom. Csak az, hogy nem mondtátok el az igazat.
- Sajnálom.
- Adnád az öcsédet? –kérdezte anyu. Hallottam a hangján, hogy vigyorog.
- Persze. Szia. –vágtam rá gyorsan és Balázs kezébe nyomtam a telefont.
Rávigyorogtam.
- Nagyon mérges? –kérdezte félénken.
- Mint a macska. –fújtam egyet majd felnevettem.
Balázs sóhajtott egyet majd a füléhez emelte a készüléket.
- Szia anya. –szólt bele félénken. Újra felnevettem majd leültem a nappaliba TV-zni.




Másnap reggel Balázs orrára kötöttem, hogy nincs csajozás és a ház maradjon egybe amíg nem vagyunk itthon.
Fél nyolckor elindultunk a suliba.
- Na kipihented magad? –ölelt magához Kitti.
- Aha. Te? –kérdeztem.
- Aha. Dani felhívott, hogy ráérek-e vasárnap. Mondtam, hogy igen és képzeld elmentünk moziba. –vigyorgott barátnőm.
- Bátyámmal? –vontam fel a szemöldököm.
- Igen. –sóhajtott.
- Sziasztok csajok. –szólalt meg egy hang a hátam mögött.
Hátrafordultam és szembe találtam magam: a Görög istennel.
- Szia. –mosolygott Kitti könnyedén.
- Szia. –köszöntem én is összezavarodva. Mi van velem? Miért van Ő rám ilyen hatással? Nem értem…
Ekkor leesett valami.
- Te most mind a két testvéremmel kavarsz? –fordultam hirtelen Kitti felé.
- Balázs a buli végén összejött Barbival. –vonta meg a vállát.
- Hogy mi? –sikítottam mire több tekintett csak rám szegeződött.
- Jól hallottad. Vagyis Balázs ezt mondta, én nem emlékszek rá.
- Hol van Barbi? –kérdeztem és körbenéztem.
Sehol nem találtam a kék szempárt.
- Nem tudom. Mennyünk órára. –felelte Kitti majd elindultunk a termek felé.


Első órán végig csak a bulin történtekre gondoltam.
De mindig valahogy a Danival történet táncunkra jutottam vissza. Miért?


Második óra osztályfőnöki volt. Arról beszélgettünk, hogy hová mennyünk osztálykirándulásra. A tanár azt mondta, hogy Győrbe mennyünk három napra, de én nem nagyon figyeltem. Végig Danit néztem. Miért?

Egész nap ő járt a fejembe, mellé pedig párosult a kérdés. Miért?

A menzán Kitti feltett egy hirtelen kérdést.
- Neked tetszik Dani? –kérdezte.
- Honnan veszed ezt a marhaságot? –mosolyogtam zavartan.
- Láttam, hogy néztél rá osztályfőnöki órán. –jobban ismer mint én magamat.
- Nem tetszik. –vontam vállat bár nem tudtam: hazudok magamnak, vagy nem?


- Este át mennyek? –kérdezte Kitti mikor már a házunk előtt álltunk.
- Gyere. –mosolyogtam. –Akár most is. –fogtam meg a kezét és válasz nélkül az ajtó felé kezdtem húzni.
Benyitottam a házba és ugyanebben a pillanatban mint a ketten lemerevedtünk.
Dani és Barbi a kanapén feküdtem és hát szó szerint majdnem egymásba fulladtak.
Düh roham futott át a testemen és óriási késztetést éreztem arra, hogy letépjem Barbit az öcsémről és jól pofán verjem.
- Ti mi a francot csináltok? –ordított hirtelen fel Kitti a hátam mögött.
Barbi leesett Balázsról, és mindketten felénk fordultak.
- Te szőke tyúk! Mi a francot képzelsz magadról? Az előző pasimat is te vetted el te szajha! Most Balázst is? –ordított tovább Kitti.
- Azt mondtad, hogy szakítottál vele. –nézett Barbi Balázsra.
- Én nem mondtam. Te mondtad! –vágott vissza öcsém.
- Danit is elvetted tőlem! –ordított még hangosabban Kitti.
- Te együtt voltál Danival? –fordultam felé óriási szemekkel.
- Igen. És ő elvette tőlem! –sikított és Barbi felé mutatott.
- Ti együtt voltatok a bátyámmal? –suttogtam.
- Igen, mind a ketten. Te voltál a csali. –mosolygott Barbi, mire elésétáltam és óriási lendültből pofon vágtam.
- Te kurv… -ütött volna ő is de nem éreztem semmit. Kipattantak a szemeim és újra lemerevedtem. A két Dani ott állt Barbi mögött. A Görög Isten épp Barbi kezét fogta, amivel engem ütött volna meg.
- Csak azért nem ütlek meg mert lány vagy. –sziszegte a bátyám.
- Francokat. –köptem a szót.
- Most menj innen! –szólalt meg a Görög Isten Barbira nézve mire a lány kifutott a házból.

Nem értettem, hogy miért kaptam fel ennyire a vizet azért, hogy Balázs meg Barbi együtt vannak. De most már értem.
Én voltam a csali arra, hogy a közelébe férkőzzön. Én hülye!
- Figyelj Bettus, én…
- Te csak ne mondj semmit! –szakítottam közbe Kittit. –Én most csali. Elég jól kijátszottál. –gúnyolódtam.
- Én nem voltam együtt a bátyáddal! Csak Barbi tudja így..
- Most mondtad, hogy együtt voltatok!
- Nem voltunk. Csak Barbival fogadtunk, hogy ki jön össze hamarabb vele. Én nem akartam így ő nyert, mire én hozzávágtam, hogy én már hamarabb voltam vele együtt. –hajtotta le a fejét.
- De hiszen szűz vagy az isten szerelmére! –sikítottam.
- Igen, tudom. De Barbi máshogy tudja.
- Egyszóval hazudtál neki. Erről még majd beszélünk. Most menj haza. Nem akarom, hogy rosszabb legyen a helyzet.
- Rendben. Sziasztok. –sírta el magát majd kiszaladt a szobából.
- Én sajnálom… -kezdte Balázs.
- Miért mindenki tőlem kér bocsánatot? Ezért mert én voltam a csali! Hát persze másra már nem is vagyok jó! Ezt beszéljétek meg ti. Engem csak az bánt, hogy ennyire folyékonyan tudtok hazudni.

Felmentem a szobámba és bekapcsoltam a TV-t. Tíz perc múlva nyolc. Megvártam amíg letelik az idő majd megkerestem a híradót.
Benne volt minden amire emlékeztem. A Danival való táncunk is. Még az, hogy melegítőben voltunk. Sokat nevettem rajta és ahogy hallottam a hangokat kintről nem csak én röhögtem nagyokat.


Nem értettem, hogy miért de egész este csak sírtam és sírtam.
Tíz óra felé, kopogtattak az ajtómon.
- Szia! –lépett be Dani( a Görög Isten)
- Szia! –mosolyogtam egy mű mosollyal. Közelebb jött és leült az ágyamra.
- Veled mindig történik valami. –mosolygott rám.
- Az biztos. –nevettem fel fanyarul.
- Dani félt téged a fiúktól. Miért? –nézett rám kíváncsian.
- Az előző barátom elhagyott. Az előző barátom Dani legjobb barátja volt. Elég hülye időpontot választott a szakításhoz. Pont szilveszter. Bevoltunk rúgva. Nagyon. –néztem rá. Tudtam, hogy most elképzeli a jelenetet. –Kihívott az utcára és elmondta, hogy vége. Három évig voltunk együtt. Kiröhögtem, hogy biztos csak hülyéskedik. Másnap reggel mikor felkeltem eltűnt. Senki se tudta, hogy hol van.
- Elég rosszul hangzik. –szólalt meg Dani. –Hogy hívták a csávót? –kérdezte.
- Ki fogsz röhögni. –mosolyodtam el.
- Csak azt ne mond, hogy Daninak. –kerekedett el a szeme mire én felnevettem jelezve, hogy de.
- Olyan fura. Te is Dani vagy. –mosolyogtam.
- Két nevem van. A második Gergő. –mosolygott azzal a szívdöglesztő mosolyával.
- Hívhatlak úgy? Annyival könnyebb lenne… -nevettem fel újra.
- De csak Te. Ha én is úgy, hogy Bettus. –vigyorgott.
- Áll az alku. –fogtam vele kezet.
Ez segített egy kicsit elterelni a gondolataimat. Nem a kézfogás. Hanem a beszélgetés.
- Haragszol Kittre? –kérdezte hirtelen.
- Nem tudom, hogy mit hiszek. –hajtottam le a fejemet.
- Remélem, kibékülsz vele. –mosolygott rám.
- Én is, hidd el.
- Ezek szerint nem haragszol rá. –vigyorgott.
- Nem tudom. –feleltem újra.



A beszélgetés során végig a nyakamban dobogott a szívem és egy fura érzés kerített hatalmába. Nem tudtam ellenállni neki és megpusziltam mikor elment.
Elsőnek ledöbbent majd elmosolyodott és kiment.
Elpirultam majd elaludtam.