5. fejezet

"

„Boldog és szomorú, mámoros és búskomor, magabiztos és rettegő, szeretett és szerethetetlen, türelmes és haragos, békés és vad, teljes és üres... ezek csak mi lehetünk”

Stepneine Meyer.

- Perverz állat! – fordultam felé, de én is elnevettem magam.

- Van ilyen hugicám – mosolygott, majd visszafordított és így folytattuk táncunkat. Elég jól szórakoztunk, és végig csak vigyorogtunk.

- Meddig leszel ebben a magas sarkúban? – kérdezte Dani, miközben leültünk az asztalunkhoz.

- A buli végéig. Miért? – kérdeztem vissza, miközben újra ittam a Whiskys narancsomból.

- Mert úgy látom, hogy ma te se és én se fogunk józanon hazamenni – nevetett.

- Még minden eldőlhet – mosolyogtam, majd felálltam. Tudtam, hogy alkohol nélkül is szórakozhatunk, de így más szemmel láttam a világot. Soha nem voltam és nem is akarok nagy alkoholista lenni.

Éjfélig végig csak táncoltunk, és észrevettük, hogy egyre jobb zenéket rak be a DJ és, hogy egyre többen vagyunk hiába van teltház. Majdnem az egész suli itt volt.

Tudtam, hogyha még egy-két kortyot iszok, onnan nincs vissza út így leálltam egy kicsit. Már alig volt pár ember, aki magánál volt és én voltam az egyetlen egy lány közülük.

Éjfél után pár perccel kimentem az utcára, és leültem az egyik padra kiszelőztetni a fejemet.

Néztem az autókat és a házakat, miközben a szél csiklandozta az arcomat. Hallottam, ahogy valaki kijön az épületből és léptei hangja egyre közelebb érnek hozzám.

- Szia! – ület le mellém Dani – nem a bátyám – és, ahogy láttam ő is csak vigyorgott. Neked se kell sok és elveszeted a fejedet –gondoltam magamban, miközben elmosolyodtam.

- Szia – suttogtam.

- Mit csinálsz itt egyedül, miközben most van a buli legizgalmasabb része? – mosolygott rám tökéletes mosolyával.

- Kiszelőztetem a fejem és gondolkodok – mosolyogtam, és becsuktam a szemem, miközben a szél újra csiklandozni kezdte az arcomat, és a hajamat is meglebegtette. Kicsit fáztam, de nem foglalkoztam vele. Az eső is cseperegni kezdett. Éreztem, ahogy a szürke ködöt kimossa az elmémből ez a pár csepp víz. Az utca üres volt, csak mi ketten voltunk kint. Csak egy-két kóbor állat szaladt el, de ők se mertek közel jönni hozzánk a hangos zene miatt.

- Min gondolkozol? – szakított ki gondolatmenetemből Dani. Megráztam a fejem és ráemeltem tekintetem.

- Semmi érdekes dolgon – mosolyogtam.

- Értem – mosolygott Ő is.

Az eső jobban rákezdett, a zene pedig lecsöndesedett.

- Gyere! – fogta meg a kezemet, és újra bementünk az óriási, zsúfolt terembe.

Akkor berakták az én kedvenc számomat. Tudtam, hogy Kitti kérte nekem.

http://www.youtube.com/watch?v=OMUg0k5w4sI&feature=related

- Ez a kedvenc számom. Jössz táncolni? – fordult felém hirtelen Dani.

Óriási szemekkel néztem rá. Hogy Ő és én? Erre a számra?… Elég szerelmes, bár… nem nagyon zavar. Elmosolyodtam, jelezve válaszomat és kézen ragadva a tömeg közepére húztam.

Két lépést megtartva táncolni kezdtem.

Elsőnek csak figyelt, majd elmosolyodott és Ő is táncolni kezdett. Én csukott szemmel folytattam táncomat, és végig csak mosolyogtam. Megfordultam, mire két kéz fonódott a derekam köré. Szemeim kipattantak és elvörösödtem. Az Ő kezei voltak azok. Nem másé. Az övéi.

Végigtáncoltuk a számot, mire beraktak egy újabb számot, amit nagyon szerettem.

http://www.youtube.com/watch?v=E3SMj0yVbow

Persze csak a refréntől játszották, de így is nagyon jó volt. Az asztalunk felé néztem, hogy kivel táncolhatnám le ezt a számot, de nagy meglepetésemre Dani nem hagyta abba a táncolást. Az állát a vállamra rakta, míg én az egyik kezemet az arca egyik oldalára helyeztem, a másikat pedig a keze alá, ami a derekamon pihent még mindig, és egyszerre kezdtük jobbra-ballra ringatni a csípőnket. Elmosolyodtam, és tovább táncolva újra az asztalunk felé néztem. Dani mérhetetlenül mérges tekintetével találtam szembe magam.

- Mi a baj? – formáltam a szavakat a számmal, de ő így is megértette.

- Szerinted? – formálta ő is a betűket. El akartam indulni felé, de Dani szorosan fogta a derekamat, így nem tudtam elmenni.

A bátyám hirtelen felállt az asztaltól, mire mindenki, aki ott ült ránézett.

- Maradj ott! Nincs semmi baj! – mondtam ki hangosan, de érthetően, hogy kitudja olvasni a számból, hogy mit mondok.

Egyhelyben maradt, de nem ült le és a szemét sem vette le rólam. Mindenki minket vagy a bátyámat nézte.

- Mennyünk inni valamit! – mondtam Daninak a szám végén.

- Rendben – mosolygott, majd kézen ragadott és a pult felé kezdett húzni.

A bátyám viselkedésén egyáltalán nem lepődtem meg. Mindig is féltett a fiúktól.

- Egy iceteát – mosolyogtam a pultos fiúra.

- Én egy sört kérek – mondta Dani.

- Nem lesz egy kicsit sok? – kérdeztem tőle, mire ő megrántotta a vállát.

Ennyiben hagyta a dolgot, majd megvártuk, amíg kikapjuk az italokat aztán visszasétáltunk az asztalunkhoz.

- Látod, nem volt semmi baj! – forgattam meg a szemeimet, miután leültem a két Dani közé.

- Csak kicsit idegesítő volt, hogy nem akart elengedni. Már Balázs is indult volna érted – bökött az öcsénk felé. Balázs is mérges szemekkel méregette Danit.

Lehet, hogy az öcsém még csak tizenhat éves, de biztos, hogy erősebb, mint Dani. Mindkét Dani.

- Miért kell mindig félteni? – csattantam fel. –Tudok magamra vigyázni! – szűrtem a fogaim közt a szavakat.

- Mert a húgom vagy! – vágott vissza azonnal.

- Sajnos – suttogta. Összerezzentem. Mérhetetlenül csalódtam benne, és rosszul esett, hogy ezt mondta. – Ezt nem gondoltam komolyan! – jutott el az agyáig, hogy mit mondott. Megfogtam Kitti kezét, és a táncparkett széléhez húztam.

- Táncolunk? – kérdezte vigyorogva.

- Ja –dörmögtem, és magamhoz húztam a - nem kicsit részeg - barátnőmet.

Lábaim közé rakta az egyik lábát és én is így tettem. Átkaroltam a derekát, míg ő a nyakamat és táncolni kezdtünk.

Pár perc múlva Barbi is csatlakozott hozzánk.

A buli további része jól telt el.

Reggel ötkor hazafelé vettük az irányt – bár kisebb nagyobb esésekkel -, de félhétre haza is értünk.

A félórás útból másfél órásat formáltunk, de nem volt baj. Jól szórakoztunk.

Résnyire kinyitottam a szememet, mert éreztem, hogy valaki fekszik rajtam. A vörös valami az egész arcomat beterítette. Kinyitottam a szememet és körbenéztem.

Mindenki itt volt a szobámba. A földön feküdtek a fiúk. Vagyis mindegyik fiú, kivéve egyet. Balázs a ruhás szekrényembe beborulva aludt. Elmosolyodtam – már amennyire tudtam -, és magamra néztem. A bulis ruhámban voltam még mindig, ami teljesen a hasamig fel volt húzva. Kitti rajtam feküdt, míg rajta Barbi.

Le akartam húzni a felsőmet, de nem bírtam, mert Kitti keze megakadályozott ebben a műveletben.

Vissza akartam emlékezni arra, hogy mi történt azután, hogy beléptünk a szobám ajtaján, de csak következtetni tudtam.

Gondolom lefeküdtünk az ágyra, és elaludtunk.

- Kitti, Barbi! – suttogtam, és megmozgattam őket.

- Kitti, Barbi! – mondtam kicsivel hangosabban, és kicsit jobban meg is lökdöstem őket. Mocorogni kezdtek és tíz perc múlva már a szoba előtt álltunk.

- A francba! Kitörtem a magas sarkúm sarkát! – vettem észre, mikor majdnem hasra estem.

- A táskák hol vannak? – kérdezte Barbi.

Összerezzentem.

- Ne mondjátok, hogy otthagytuk őket? – kérdezte Kitti egy ásítás közepette.

- Szerintem már megszokták – mosolyodtam el, mire ők kómásan felnevettek.

- Akkor, majd jövő héten értük megyünk – mosolygott Barbi.

- Rendben. Menjetek, fürödjetek le, én addig keresek valahogy ruhákat – mutattam a ruhásszekrényem felé. Benéztem az ajtón, és kitörő nevetésüket visszafojtva, Kitti elment az én fürdőmbe, Barbi pedig a Daniéba.

Átlépkedtem a fiúk között és kihúztam pár göncöt Balázs alól. Három felsőt, nadrágot és fehérneműt.

Beadtam a lányoknak a cuccokat, majd Barbi után én is lefürödtem.

Lent megszárítottuk a hajunkat, aztán Barbi meg én reggelit is csináltunk.

Készítettünk pár szendvicset, rántottát és főztünk teát meg kávét, míg Kitti megszámolta a fiúkat és kinyitotta az asztalt.

Szépen megterítettünk a … Mire?

Az órára pillantottam, ami hat órát jelzett.

- Az igen! – füttyentettem egyet. – Már hat óra? – hüledeztem.

- Hat? – kapta felém a fejét Barbi. – Háromra hazakellett volna mennem –nevetett fel.

- Hát, már nem fogsz – mosolyodtam el.

Felmentünk felkelteni a fiúkat.

- Nem tudom, hogyhogy hívnak, de kelj fel – simogattam meg Dani egyik barátjának a kezét. Barbi és Kitti, majdnem felnevettek.

- Balázs, kelj fej! – simogattam meg öcsém arcát. Nem reagált, ahogy senki se.

- Ezek így nem fognak felkelni – mondta ki hangosan Barbi.

- Hát, ha szép szóval nem megy akkor… - álltam fel Balázs mellől és az ablakhoz lépkedtem.

Hirtelen mozdulatból felhúztam az erkélyem redőnyét, ami az egész falat helyettesítette baloldalról, és pont a fiúk arcába sütött a nap.

Nagy Á-zások, és nyögések közepette mindenki magához tért.

- Ezt muszáj volt? – jajgatott Balázs.

- Igen öcsikém. Hat óra – mosolyogtam rá.

- Akkor még alig fél órája alszunk! – morgott fel a bátyám.

- Nem teljesen. Este hat van – nevetett Kitti.

Mindenkinek kipattant a szeme a döbbenettől, sőt Balázs még fel is ugrott.

- Elment a gépem! Ugye csak álmodom? – kérdezte, és egy óriási vigyor terült szét az arcán.

Összerezzentem.

Ha az öcsémnek elment a gépe, akkor azért csak én és Dani vagyunk a felelősök. Kapni fogunk, az biztos.

- Ez az! Itt maradok még egy hétig! – mosolygott öcsém.

- Gyertek le. Csináltunk „reggelit”. - nevettem fel.

Pár perc múlva mindenki feltápászkodott és lementünk „reggelizni”.

- Most kérdezném, hogy kér-e valaki egy pohár bort, de tudom a választ – nevettem fel újra.

- Persze, a tegnap este után csak arra van szükségünk –,nevetett fel a társaság is.

- Amúgy a táskátok kint van az udvaron – szólalt meg a Görög isten hirtelen. Danira néztem, aki viszonozta tekintetemet.

- Hogy kerül az oda? – kérdezte Barbi.

- Elhagytátok az utca végében, és én meg érte mentem – mosolygott a bátyám.

- Mit kerestünk mi az utca végében, mikor a másik irányból jöttünk? – kérdezte Kitti.

- Te meg Bettus tovább mentetek – nevetett fel az a fiú, akit elsőnek próbáltam felkelteni. – Barbi meg felakadt melltartóstul a kapura.

- Akkor ezért volt elszakadva – gondolkozott hangosan Barbi, mire az egész társaság felkuncogott.

- Én magamnál voltam végig – ellenkeztem.

- Igen magadnál voltál, sőt te voltál a legjózanabb, de attól még tovább mentél Kittivel – mosolygott az ismeretlen.

- Balázs volt az, aki teljesen nem volt magánál. Már kettőkor nem tudta, hogy hol van – vigyorgott a bátyám.

- Volt kitől örökölnie – nézett felém egyszerre Barbi és Kitti. Megforgattam a szemeimet és én is enni kezdtem.

Evés után mindenki haza ment, mi pedig a lányokkal összepakoltuk a szobámat és elmosogattunk.

- Ideje hazamennem – nézett az órájára Barbi. Már este nyolc volt.

- Rendben. Szia! – öleltem magamhoz.

- Várj, megyek én is – mosolygott Kitti.

- Sziasztok! – köszöntem nekik, majd felmentem a szobámba és tévézni kezdtem.

- Szia! – nyitott be egy idő után Dani a szobámba, Balázzsal a háta mögött.

Annyira részeg nem voltam, hogy ne felejtsem el, azt amit mondtak, és tettek.

- Sziasztok – köszöntem suttogva, de nem néztem rájuk. Nem akartam sírni, de már marta a sós könny a szememet.

- Figyelj – ült le mellém Balázs, de Dani csak állt az ajtóban.

- Én nem akartam semmi rosszat mondani vagy tenni, de idegesítő volt, hogy nem engedett el – hajtotta le a fejét. Nagyon szeretem Balázst. Felemeltem a fejét és magamhoz öleltem.

- Te nem tettél semmit – nyomtam meg erősen a Te szót, mire Dani összerezzent.

- Kösz – mosolygott rám, majd felállt és az ajtóhoz sétált.

- Sok szerencsét haver – suttogta Daninak és kiment.

- Saj..

- Tudom – álltam fel. –Tudom. Részeg voltál, nem gondoltad komolyan, megbántad… satöbbi, satöbbi. És semmi baj – mosolyogtam.

- Egy valamit kihagytál – nézett rám komolyan.

- Mit? – vontam fel a szemöldököm.

- Azt, hogy örülök, hogy a húgom vagy – ölelt magához, és tudtam, hogy pontot raktunk az ügy végére.

Sajnálom, hogy ennyit késett a rész de vírust kapott a gép:S

Szóval, remélem tetszik majd:)

Sietek a következő résszel:)

Gicus, Kitti és Anna:D köszönöm szavaitokat és kommentjeiteket nagyon jól esnek:)

Zsúú neked már visszaírtam;)

PusziiCsajok(KL)

4. fejezet

Mikor felkeltem, egyedül voltam a szobában. A testvéreim nevetésére keltem fel. A résnyire nyitott ablakon behallatszódott a hangjuk, és amint hallottam, nagyon jól érezték magukat. Felálltam és az ablakhoz sétáltam. Egy mozdulattal oldalra toltam mindkét függönyt, és ugyanebben a pillanatban azt hittem, hogy megvakulok. Felszisszentem, és a szememet kezdtem dörgölni. Újra kinyitottam és nem hittem a szememnek.

Körül-belül egy méter magas hó esett le az éjszaka folyamán. A fiúk lent hógolyóztak és intettek, hogy menjek én is.

- Megfázol! – kiabáltam ki Daninak. Egy pulóverben volt és egy farmerban.

- Gyere le! – mosolygott rám bíztatóan.

- Minek? Ti gyertek be, és vegyetek fel kabátot! – mosolyogtam én is.

- Csak akkor, ha lejössz – vigyorodott el.

- Rendben, lemegyek – adtam be a derekamat, majd becsuktam az ablakot, és előszedtem a téli holmijaimat. Felvettem egy farmert, egy melegítő felsőt és elővettem a fekete kabátomat is.

- Hová mész? – kérdezte anya, mikor leértem a lépcsőn.

- Ki. A fiúk kihívtak – mosolyogtam, és felvettem a téli csizmámat. Kiléptem az ajtón, mire újra megvakított a fehérség.

- Végre – nézett rám Balázs.

- Mi az? Hol van Dani? – néztem körbe, mert nem láttam sehol.

- Nem tudom – mosolygott. Pár másodperc múlva két kéz fonódott a derekam köré, és Balázsnak gonosz vigyor terült szét az arcán.

- Neeeeeeeem! – sikítottam, mikor minden leesett. Dani a kezébe kapott, és egy nagy hókupac felé kezdett velem sétálni. –Azonnal tegyél le! Nem…nem…neeeeeeeeem! – sikítottam. Futni kezdett a hókupac felé. Két lépéssel előtte hirtelen megállt és elengedett. Csak sikítva repültem az óriási hótömb felé. Fejjel beestem a hókupacba, de a sikítást még mindig nem hagytam abba. Döbbenten hasaltam a hókupacon, és a fiúk nevetését hallgattam. Éreztem, ahogy a düh átjárja az egész testemet. Nagy nehezen felálltam és a fiúkra néztem. Ők csak röhögtek rajtam. Rám jött a sírógörcs, ezért lehajtottam a fejemet, majd Dani és Balázs között átfutva beszaladtam a házba.

- Bettike! – kiabált utánam Dani. Becsaptam az ajtót, letéptem magamról a csizmát meg a kabátot és felrohantam a szobámba. Bezártam magam mögött az ajtót, majd az ágyra vetettem magam. Arcomat a párnámba temettem, és sírni kezdtem. Nem tudom, hogy miért de keservesen sírtam.

- Bettike! – kiabált fel az udvarról Dani. Az ablakomhoz dobtak egy hógolyót, de nem foglalkoztam vele.

Nem tudom, hogy mi van velem, az utóbbi pár napban, csak Danira gondolok. Mindent magamra veszek. Könnyen megsértődök… Nem értem.

Elővettem a telefonomat, és a fülhallgatóját, majd zenét kezdtem hallgatni.

Lassan elnyomott az álom.

- Bettike! Bettike! Kelj fel! – rázogatott valaki. Kinyitottam a szemem, és körbenéztem. Dani, Balázs és anya a szobámban voltak.

- Mi történt? – kérdeztem, és fölmértem a terepet. Az ajtóm kiesve a földön feküdt – pont, ahogy én is -, és fehér golyók voltak szétszórva a földön.

- Ezt én is kérdezhetném – szólalt meg Dani. Kétségbe volt esve, látszott rajta.

- Mikor bejöttünk a földön feküdtél, és az a sok gyógyszer ott volt melletted. Miért sírtál és, miért vettél be gyógyszert? –kérdezte Balázs.

- Egy; Nem tudom miért sírtam csak jött. Kettő; Egyetlen egy gyógyszert nem vettem be. Három; Honnan tudod, hogy sírtam? – vontam fel a szemöldököm.

- Innen! – nyomott a kezembe egy tükröt. Belenéztem, és egy vörösre dörzsölt kék szempár nézett vissza rám.

- Mindig is boci szemeid voltak, amikor sírsz még nagyobbak. Innen tudom. Ismerlek! – mondta Dani, és a karjaiba kapott.

- Hé! Mit csinálsz? – ijedtem meg.

- Az ágyra raklak – mondta, miközben tényleg az ágyra fektetett.

- Tudok járni… - motyogtam az orrom alatt. Csörögni kezdett a telefonom. Kitti volt az.

- Szia! – szóltam bele.

- Szia! – szólt Kitti. – Akkor áll a jövőhétvége? – kérdezte.

- Persze! Majd beszélünk a ruhákról…

- Oké! Csak annyit akartam! Holnap találkozunk! Szia! Puszi –köszönt el.

- Puszi – mondtam a telefonnak.

- Milyen ruha? – kérdezte anyu hirtelen.

- A jövő heti túrára – mosolyogtam.

A vasárnapot és a szombatot végig pihentem, így hétfőn reggel újult erővel indultam iskolába.

- Szia! – köszönt Kitti, és megölelt.

- Szia! – köszöntem én is. – Leesett az első hó! – néztem az ég felé.

- Ne is mond! Engem apám kint lapát számra dobált! Szó szerint! –nevetett.

- Hát… – néztem szúrósan Danira, majd a hókupac felé. Az még mindig ott állt ugyan úgy, mint amikor kiszálltam belőle.

- Értelek – nevetett fel Kitti. – Hú ha! – tágult ki a pupillája.

- Mi az? – kaptam a fejemet a ház felé. Balázs most jött ki az ajtón.

- De jó pasi – nézte még mindig Balázst.

- Tudom. Tőlem örökölte – húzta ki magát Dani.

- Egoista! – forgattam a szemeimet.

- Az Balázs? – sikított fel Kitti.

- Css! Igen! – pirítottam rá.

- Jól megnőtt! – ámuldozott.

- Nekem mondod? – forgattam meg újra a szemeimet.

Mikor az iskolához értünk rögtön elmentünk öltözni, mert tesi volt az első óránk.

- Sziasztok lányok! – lépett be az öltözőbe Judit.

- Szia! – köszönt neki mindenki.

- Két hét múlva lesz az országos – súgta a fülembe.

- Akkor alig van még négy edzés! – hüledeztem.

- Bizony ám! – mosolygott.

- Nem vagy ideges? – néztem rá, miközben átvettem a ruháimat.

- Hát, nem. Meg vagyok elégedve veletek. A semmi miatt meg kár aggódni – mosolygott.

Tesin a szokásos feladatokat csináltuk. Kémián jegyzetelni kellett, történelmen és matekon feleltünk. Földrajzon újra mellette ültem.

- Szia! – köszönt, mikor leültem mellé.

- Szia – köszöntem én is.

- Hétvégén, mikor kezdődik a buli? – kérdezte egy mosoly kíséretében, amitől majdnem elájultam.

- Este nyolcra jön mindenki elénk – néztem bele kék szemeibe. Annyira varázslatos volt.

Egész órán csak őt néztem az ablaküvegből. Ő is néha rám pillantott és, mikor találkozott a tekintetünk mindig elpirultam, Ő pedig elmosolyodott.

Kitti az egész napot végig csacsogta. Tetszett neki az öcsém.

- Majd a bulin táncolsz vele – mosolyogtam rá, miközben hazafelé sétáltunk.

- Jön Balázs is? – kapta felém az egész testét.

- Igen – vigyorogtam.

Én előkészítettem a vacsorát, Kitti pedig folyamatosan nézett és csacsogott. Mikor Balázs hazaért az ő szeme is megakadt Kittin. Megforgattam a szemeimet, de mosolyogtam.

Egész héten végig Ő járt az eszemben. A kosárlabdás eset óta folyton csak mosolygott mikor rám nézett. Több lány is felfigyelt rá, és ez engem zavart. Folyton csak vigyorogtak rá, és rázták magukat, de Ő nem vetett rájuk rá nagy figyelmet. Ez jó érzés volt.

Szombaton délben Kitti eljött hozzám.

- Megyünk vásárolni – mosolygott köszönés képen.

- Szia. Várj! – mosolyogtam, és felszaladtam a szobámba. Elővettem a pénztárcámat, a széfemből kivettem egy ötezrest, majd elindultunk Kittivel a boltok felé.

- Ez tetszik neked? – mutatott fel egy piros testhez simulós ruhát.

- Elég rövid – vágtam rá.

- Nekem ez póló, és elég hosszú. Na próbáld fel! – lökdösött be az egyik próbafülkébe. – És ehhez vedd fel! Plusz a cipő! – lökött be alul egy magas sarkú és magas szárú – elég vékony anyagból készült - csizmát meg egy fekete harisnyát.

- Egy csöppet nem k*rvás? – néztem ki a függöny mögül, de Kitti már nem volt sehol. Felsóhajtottam, és átöltöztem.

Öt perc múlva kiléptem a fülkéből és Kitti tátott szájával találtam szembe magam.

- Ez tökéletes! – állított a tükör elé.

- Tényleg jól áll, Kitti. De ez akkor is rövid – mutattam a tényre. Alig takarta el a hátsó felemet.

- Nem baj! Akkor is megvesszük! – mosolygott, és visszatuszkolt az öltözőbe.

Megvettük a ruhámat és Kittiét is. Kittinek egy rózsaszín nyakba kötős felsőt és egy rövid farmernadrágot vettünk.

- Nem zavar minket, hogy tél van? – néztem rá, miközben hazafelé sétáltunk.

- Nem. Most már – suttogta. – De van egy ötletem! – mosolygott.

- Tudtam – sóhajtottam.

- Na milyen ötleted van? – néztem rá, miközben a ruhámban álltam a tükröm előtt. Már hét óra volt.

- Vedd fel ezt! – dobot ki a szekrényemből egy melegítőt. Le akartam venni a felsőmet, de ő rám szólt.

- Nem! Rá vedd fel! Megvicceljük a fiúkat. Égő lesz nekik, hogy melegítőben megyünk és, ha majd táncolunk, levesszük – mosolygott.

- Értem – mosolyogtam én is.

A hajamat kiengedve hagytam a szememet, pedig feketével kifestettem alul-felül. Kitti is így tette.

Pont készen lettünk nyolcra.

- Gyertek! – nyitott be Dani a szobába. Tekintette döbbent, majd zavart volt.

- Megyünk – vigyorodtunk el. A lépcsőkorláton lecsúszva kiszaladtunk az utcára, ahol nagy meglepetésünkre többen álltak, mint hittük. Hat-hét ember helyett inkább tíz-húsz ember.

- Barbi! – szólalt meg Kitti, mire a lány kilépett a tömegből. Ő is melegítőben volt.

- Neki is szóltam és Juditnak is – mosolygott rám Kitti zavaromat látva.

- Értem. Szia! – öleltem meg Barbit.

Mi mentünk elől négyen. Végig éreztük magunkon a fiúk pillantását. Négyen voltunk csak lányok. Kitti, Barbi, Judit és én.

Mikor oda értünk az óriási épülethez, Disco zene ütötte meg a fülünket.

- Fizetek neked! – karolta át Balázs Kittit, mire barátnőm elpirult, majd elmosolyodott.

- Rendben – felelte.

Mindenki bement, már csak én maradtam kint. Vártam, hogy jöjjön Ő, mert szólt, hogy egy pillanat és itt lesz addig menjünk be.

- Megvártál? – szólalt meg hirtelen a varázslatos hang mögöttem. Hallottam, hogy mosolyog.

- Igen, meg – fordultam fellé, majd a jegyeladó fickóhoz.

- Két…

- Két jegyet kérek – vágott közbe Dani.

- De…

- Két jegyet kérek – mosolygott határozottan.

- Menjetek be! Ismerem apádat. Van vele egy hosszú sztorim, majd elmesélem. Érezzétek jól magatokat! – nézett rám az eladó.

- Köszönöm! – mondtam, mikor magamhoz tértem.

- Köszönjük! – mosolygott Dani is, majd megfogta a derekamat és a bejárathoz kezdett húzni. Zavartan néztem a kezét a derekamon, de jó érzéssel töltött el.

Mikor beléptünk az óriási terembe rájöttem, hogy teltház van. Megkerestük az asztalunkat, majd leültünk a többiekhez.

- Ingyen jöttünk be – mondtam Daninak.

- Hogyhogy? – nézett rám.

- Ismeri apát a csávó – mosolyogtam, majd rendeltem magamnak egy Whiskys narancsot.

- Ha megittuk, megyünk öltözni? – néztem a lányokra. Mosolyogva bólintottak. A fiúk közül még most is nézték páran a Nike és az Adidas melegítőinket.

- Mehetünk? – kérdezte Kitti, mikor megittam az utolsó kortyomat.

- Mehetünk - válaszoltam. – Mindjárt jövünk! – kiáltottam túl a zenét, majd elővettem a táskámat és elindultunk a mosdó felé. Csak pár lány volt bent és ennek örültem.

- Most leszel ám magas! – mosolygott rám Judit. A fehér csizma több mint tíz centiméter magas volt, ráadásul magasított talpú. Ők nem vettek fel magas sarkút, így én is akkora voltam, mint Ők.

- Menjünk ki! – szóltam nekik, mire ők bólintottak. A fiúk nem voltak az asztalnál, így nem láttak minket. Leraktuk a táskánkat, majd a táncparkett széléhez sétáltunk.

- Kérek zenét! – tűnt el Judit. Beszélgetni kezdtünk, és Judit pár perc múlva vissza is ért.

- Azt a zenét kértem, amit akkor játszottak, mikor a megyeit megnyertük. – mosolygott.

És igaza volt. Pár perc múlva berakták azt a zenét.

http://www.youtube.com/watch?v=ZPaMdxC6CQI

Táncolni kezdtem Judittal, míg Barbi meg Kitti is azt tették. Ritmusra simultunk egymáshoz, és végig csak mosolyogtunk. Leereszkedtünk, majd felálltunk egyszóval elég jól sikerült a táncunk. Egy perc múlva én táncoltam Barbival. Vele is ritmusra ereszkedtünk le és simultunk egymáshoz. Megfordultam, így háttal álltam neki és így folytattuk tovább táncunkat.

- Elmegyünk inni valamit – mosolygott a szám végén Judit és Barbi.

Berakott a Dj egy újabb számot, amit mi is nagyon szerettünk.

http://www.youtube.com/watch?v=pBuZ-isa4XI&feature=related

Kittivel táncolni kezdtem.

- Visszajöttek a fiúk – súgta a fülembe. Én háttal álltam az asztalunknak, így nem láttam őket.

- Majd keresnek – legyintettem, és tovább táncoltam. Kittivel szerettem a legjobban táncolni. Már kiskorunk óta ismerjük egymást, és sokszor gondoljuk ugyanabban a pillanatban ugyan azt. Végig táncoltuk a számot, miközben a lányok is visszaértek.

- Most megyünk mi is inni valamit? – kérdezte tőlem Kitti. Bólintottam, majd a pult felé vettük az irányt. Rendeltem magamnak még egy Whiskys narancsot, ami a kedvencem volt. A bulik hetven százalékában ittam eddig. Ebből harmincat úgy, hogy nem emlékeztem pár eseményre. Úgy döntöttünk, hogy most is elengedjük magunkat.

Mikor megittuk az italokat rendeltünk még egyet, majd visszamentünk az asztalunkhoz.

- Gyere táncolni! – fogtam meg Balázs kezét, mire mindenki felénk fordult. Elmosolyodtam döbbent arcukat látva, majd újra Balázs felé fordultam. – Na gyere! – fogtam meg a kezét, és a táncparkett széléhez húztam.

http://www.youtube.com/watch?v=B-k9B68KV_4&feature=related

Ez volt az egyik kedvenc számom. Egyik kedvenc testvéremmel az egyik kedvelt számomra táncolni, igazán jó érzés volt.

- Na, milyen érzés elsőnek? – kérdeztem, miközben a nyaka köré fontam egyik karomat, és táncolni kezdtem.

- Elég jó. Azt hiszem, ezt még többször kipróbálom – mosolygott, és begörnyesztette a térdeit így akkora volt, mint én. Mosolyogva táncoltunk, körül-belül a szám közepénél Balázs Kittire nézett.

- Menj táncol vele! – mosolyogtam.

- Nem baj? – kérdezte.

- Nem! Addig megyek, visszaadom Daninak a hétfőit – vigyorodtam el, és az asztalunk felé kezdtem sétálni. Mindenki engem nézett.

- Gyere! – fogtam meg Dani kezét, és Őt is a táncoló tömeg felé kezdtem húzni. Táncolni kezdtünk. Hozzá simulva táncoltam végig.

- Most kaptad vissza a hétfőit – mosolyogtam, miközben megfordultam, és így háttal táncoltunk.

- Ez így inkább jutalom – nevetett fel, mire ledermedtem.

- Perverz állat! – fordultam felé, de én is elnevettem magam.

és ennyi:D

elég hosszú lett:)remélem tetszik:)

Köszönöm lányok a komikat:D

Anna,Gicus,Kitta(L)

remélem most is kapok:D ez a rész elég hosszú lett:)

Puszii(L)

UI: Köszönöm a javítást Gicus:)(L)

Bettike piros ruhája és fehér csizmája 

3. fejezet

- Nem vagyok normális – oltottam fel a kislámpámat.
Újra lepergett a szemem előtt az álmom, és valami furcsa érzés kerített a hatalmába.

Reggel elvégeztem a szokásos teendőimet, reggelit készítettem majd elindultam Danival a suliba.
- Köszi, hogy összerámoltad a házat a hétvégére. –mosolygott rám a bátyám.
- Muszáj volt. –mosolyogtam én is. Pár perc múlva a sulihoz értünk nekem pedig a szívem a torkomban zakatolt. De miért?

Egész délelőtt csak négyszer láttam. Nem tudom miért, de az a furcsa érzés, amit reggel éreztem újra visszatért. Semmihez nem fogható volt az, az érzés, amikor szemeibe néztem, vagy a mosolyát láttam.

Délután kettőkor elmentem edzésre. Lassan négy éve röplabdázom és elég jó a csapatom. A csapatkapitány helyettese vagyok és már megnyertük a megyei döntőt. Tovább jutottunk az országosra is és most arra edzünk két hónapja.
Átöltöztünk a lányokkal majd a terembe, lefutottuk az alap húsz kört.
- Gimnasztika utána pedig álljatok párba. –mosolygott ránk az edző –Judit- mi pedig megtettük, amit kért.
Leütéseket, átütéseket, szerválásokat és a védekezéseket gyakoroltuk. Az első negyvenöt perc után a kosaras fiúk is megérkeztek. Mint ahogy a filmekben szokták, most is a két csapatkapitány alkotott egy tökéletes szerelmes párt. Irigyeltem Juditot de nem a fiú miatt, hanem azért mert olyan boldog volt. Ráadásul az is rátett, hogy nagyon ügyesen játszott.
- Lányok, gyertek! –jött be a tizenöt perces szünet után Judit az öltözőbe.
- Látom, megvagytok. –pillantottam Máté –a kosárcsapat kapitány felé.
- Ilyen a szerelem. –mosolygott rám. –Csajok, újra párokba! –mondta nagyobb hangerővel. –Leszel velem? –nézett rám.
- Persze. –lepődtem meg. Soha nem volt még olyan, hogy ő velem gyakoroljon. Elkezdtünk játszani, és még jobban meglepődtem, hogy vele milyen könnyű jól játszani.
- Leütöm neked! –mosolygott majd teljes erejéből a lábam elé célozta a labdát. Sikeresen lehajolva visszaütöttem.
- Ügyes vagy. –mosolygott újra Judit.


Lejátszottunk még egy csapatos mecset majd elmentünk letusolni és átöltözni. Már besötétedet így szóltam Daninak, hogy ha akar értem, jöhet de nem, muszáj. Egy ilyen edzés után kinek van kedve elgyalogolni hét utcát?
Felmentem a pályára és a palánkot kezdtem nézni. Újra lezajlott a szemem előtt az álom, és elképzeltem mi lenne ha…
- Egy labda gurulna ki elém. –suttogtam. Még néztem egy kicsit a palánkot majd elindultam a kijárat felé. Az ajtónál már a kilincsen pihent a kezem mikor mélyet sóhajtottam és visszafordultam. Ijedtemben majdnem felsikoltottam mikor megláttam a kosárlabdát ugyan azon a helyen ahol eddig én álltam. Elindultam a labda felé, majd felvettem és a palánkra néztem. Megcéloztam azt de nem sikerült bedobnom.
- Ügyes vagy. –hallottam meg egy csodás hangot az ajtó felől. Elejtettem a labdát, és megfordultam. A Görög Isten engem nézett és mosolygott. A szívem újra a nyakamban vert.
- Hát nagyon… -sóhajtottam és pattogtatni kezdtem a labdát.
- Nem most. Hanem az edzésen. –mondta és hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Te itt voltál? –kaptam az egész testemet felé.
- Igen itt. A srácok között. Ügyes voltál Juditkával. –mosolygott jobban.
- Öm, köszönöm. –pirultam el. Jézusom mi van velem? Ilyen dolgok jönnek ki rajtam…
- Béna vagyok. –sóhajtottam miután újra elhibáztam azt, hogy bedobjam a palánkba a labdát. Hallottam lépteit, ahogy felém közeledik. Megfogta lágyan a kezemet, míg másikat a derekamra rakta.
- Dobj! –utasította suttogva a fülembe, én pedig engedelmeskedtem. A labda egyre távolabb repült tőlem, de egyre közelebb a gyűrűhöz. És bement!
- Ez az! –fordultam hátra de ő túl közel volt így beleütköztem. Túl közel volt…
- Ügyes vagy. –suttogta. Gyorsabban kezdtem venni a levegőt, és csak arra tudtam gondolni, hogy az álmom beteljesül. Egyfolytában csak szemeibe néztem de ő se és én se ijedtünk meg a másik közelségétől.
- Hahó! Bettike…. –hallottam meg bátyám hangját, mire ijedtemben hátraugrottam egyet aminek a következménye az lett, hogy a hátsómra estem. Hát ez nagyon összejött…
- Csá, csá! –pacsizott le Dani, Danival. De furcsa.
- Látom,megijedtél! –mosolygott rám Dani. A bátyám Dani.
- Máskor csapj zajt elsőnek! –nevettem én is magamon.
- Azt hittem, hogy egyedül vagy. Nem mertem hangosan jönni. –nézett Danira majd rám.
- Értem. –mondtam zavaromba és felálltam. –Mehetünk. –söpörtem le magamról a port.
- Jövő héten buli. –szólalt meg.
- Igen, tudom. És? –emelkedtem fel de nagy meglepetésemre ő nem hozzám beszélt.
- Ezt vegyem meghívásnak? –mosolygott a Görög Isten szédítő mosolyával, a bátyám pedig bólintott. - Rendben. Majd meglátom. –felelte majd köszönt és elment.
- Hahó, mehetünk? –legyintett előttem Dani.
- Ja persze. –kaptam felé a tekintetemet.


A következő két nap eseménymentesen és zakatoló szívvel telt el. Ahányszor láttam, vagy ha hozzám szólt mindig „elolvadtam”. Péntek délután hazafelé sétálva, Judittal beszélgettem.
- Kitti hol van? –kérdezte mikor a piros lámpánál álltunk.
- Ma nem jött suliba. Mennek orvoshoz. –vágtam egy fancsali képet. Egész nap unalom volt. Ahogy Kitti mondaná „A mi barátságunk nem egy apáca show.” Mindig ezt mondja mikor valami történik, velünk.
- Értem. És neked tetszik valaki? –érdeklődött.
- Hát van egy fiú. Nem tudom, hogy igazából mit érzek. Nem vagyok biztos abban, hogy tetszik, vagy hogy túlélném ha átverné a fejemet. És…
- Mi ez a sok és? Szereted nem? –nézett rám.
- Figyelj. Eddig beszéltem vele kábé ötször. Biztos, hogy nem vagyok az esete. –mondtam olyan hanggal amivel jeleztem: lezártnak tekintem a témát.

Haza érve megcsörrent a telefonom. Balázs volt az. Balázs az öcsém. Tizenöt éves és még a szüleinkkel él. Fekete haja van és barna szeme. Örülök, hogy az öcsém, jó a kapcsolatunk.
- Szia! –mosolygok bele a telefonba.
- Szia! –köszön ő is. –Rend van? –kérdezte és hallottam a hangján, hogy vigyorog.
- Bazsi. Szerinted mit csináltam az utolsó egy hétben? –nevettem bele a telefonba. Tudom, hogy a Bazsi hülye név, de megengedte, hogy így hívjam, és nekem tetszik.
- Értem. Csak annyit akartam, hogy holnap reggel tízre vagyunk ott. –nevetett.
- Tízre? Remélem felkelünk addig… -gondolkodtam el.
- Hagyd. Nem kell. Majd én felébresztelek. –nevetett jobban.
- Persze! Megint két liter vizet borítasz a fejemre és Danival jól kiröhögtök! Hát még mit nem. –nevettem el én is magamat.
- Jól van. Na majd holnap találkozunk. Szia. –nyomta ki a telefont én pedig mosolyogva felmentem az emeletre.
- Anyáék holnap reggel tízre jönnek. Bazsi most hívott. –nyitottam be Danihoz.
- Reggel tíz? Felébredünk mi addigra? –húzta fel a szemöldökét. Újra nevetni kezdtem majd átmentem az én szobámba, megtanultam majd megvacsoráztunk.
Az éjjel nem álmodtam semmit így reggel újult erővel nyitottam ajtót anyáéknak.
- Szia! –öleltem magamhoz anyát.
- Kicsim! Hiányoztál! –ölelt magához apa is.
- Bazsi? –néztem, mivel az öcsémet nem láttam sehol.
- Behozza a cuccokat –mosolygott apa miután kezet fogott Danival.
- Elbírja? –mosolyogtam gúnyosan. –Üljetek le! –mosolyogtam majd elmentem a konyhába egy kis üdítőért. Hallottam ahogy anya utánam jön és…
- Szia Nővérkém! –fogta meg a vállamat miközben oldalról az arcomra nyomot egy puszit. Nem anya volt hanem az…öcsém!? Bazsi két hónapja százhatvan centi volt, vagyis akkora mint én. Most pedig van vagy száznyolcvan!
- Pici vagy. –mosolygott.
- Ilyen nincs! –dobbantottam egyet. Mindig én vagyok a legkisebb…ez nem igazság.
- Nagyobb magas sarkú kell! –morogtam majd felvettem a leejtet üdítőt és elindultam vele a napaliba…majd a nappaliból a mosdóba. Az ajtó előtt megálltam. Mindenki csöndbe volt, majd mikor leeset nekik, hogy mit csinálok kinevetek.
- Annyira ne legyél ideges. –nevetett Bazsi és pedig az ajtóba vertem a fejemet, de én is elvigyorodtam. Ilyen hülye nem lehetek…még a helységeket is összekeverem olyan ideges voltam.
Egész nap ültünk és beszélgettünk. Sokat változott a mi életünk és az ők élete is. Az is szóba került, hogy Augusztusba Bazsi hozzánk költözik.
- Ha akar, jöjjön. –mosolygott apa.
- Jaj igen! Most jut eszembe! Egy hetet nem akarsz kiigazolni neki az iskolába? –néztem apára. Apa egy korház igazgatója. Ilyenkor a legjobb.
- Minek? –nézett rám elvont szemöldökkel.
- Mert jövő hét hétvégén lesz egy bu…
- Kirándulás. A suliból megyünk egy páran. És jöhetne ő is. –mosolyogtam. Közbe kellett vágni Dani monológját, hiszen Danit még egy buliba sem engedték el és mint mondtam a szüleink nem szeretik a partykat. És épp itt az ideje, hogy jöjjön el velünk!
- Hát igazoltathatom! De bepótolsz mindent! –nézet apa Bazsira.
- Ígérem. –vigyorgott jókedvűen Bazsi. Neki leeset, hogy miről van szó. Újra elkezdődött a nagy beszélgetés. Én anyával, apa a telefonnal, a két fiú pedig együtt.
- És csajok? –hallottam meg Bazsit.
- Most nincs. De a suliban vannak jók. –nevetett Dani. Anya eközben nekem csacsogott a főzési tudományokról. –Neked? –kérdezet vissza.
- Nekem sincs. Pedig van, egy-kettő aki akar. –mosolygott.
- És mi a baj velük? –kérdezte bátyám.
- Nem tudom. Most ilyen „nem kell csaj” formámba vagyok. –nevetett.
- Te? Hát ilyet. –nevetett a bátyám is.
- És Bettus? Pasik? –kérdezi öcsém és éreztem magamon a pillantását.
- Ne is mond. Mindegyik haverom azt akarja, hogy hozzam össze vele. –fújtatott.
- De van pasija? –kérdezi újra Bazsi.
- Nem nincs. Szerintem. –hagyták ennyiben a témát.
- És beteszed a sütőbe és kész. –fejezte be anya a monológját.
- Értem. –vigyorogtam. –De jó lenne ha tudnám, hogy miről lenne szó. –tettem hozzá még gondolatban.
Mindenki elment lefeküdni, míg apa egy műtétet vezetett le telefonon keresztül. Elmentem lefürödni majd lefeküdni aludni. Mikor ép leakarom oltani a villanyt kopogtatnak az ajtón.
- Igen? –szólok ki. Az ajtó kinyitódott és a két fiú az ágyneműjükkel és egy-egy matraccal álnak a szobám előtt. Nevetni kezdek. Vagyis jobban szólva a fancsali képükön könnyesre röhögtem magam.
- Ha ránk esel, összegyömöszöllek. –feküdt le az ágyam mellé Bazsi.
- Na ez az. –feküdt le a matracára a másik oldalt Dani. Újra röhögni kezdek, de már folynak a könnyeim.
- Tessék. –nyújtotta a zsebkendőt felém öccsi én pedig újra nevetni kezdek. –Ilyen nincs. –sóhajtott mikor végre elvettem tőle a zsebkendőt.
- Jó éjt. –mosolyogtam mikor kiröhögtem magam és pár perc múlva már az álmaim között repdestem.


Hát csajok remélem tetszik:D
Pontosan öt oldal:S rövid lett:S
Remélem kapok komit egy párat:D
Szerintem pénteken lesz rész, de nem biztos
A három lánynak köszönöm a kommentárokat
PusziiSzerii csajok(KL):D


UI: Gicus!
Csajszi! Ha feljössz MSN-re elmagyarázom, hogy miért nem javítattam ki Veled a résztremélem megértesz majd

Küldhetek e-mailt is: ritacica07@citromail.hu szeretettel várom:D