6/2

Sziasztok!
Itt a hatodik rész második fele:)
lehet, hogy egy kicsit rövid lett, de tudjátok: ez csak egy fél:

Kilenckor aludtam el. Fél tízkor fel is keltem.
Nem hagyott nyugodni a bűntudat, hogy így elküldtem a legjobb barátnőmet. Felálltam és lefutottam a nappaliba.
Amilyen gyorsan csak tudtam megkerestem a telefonomat. Még a villanyt sem kapcsoltam fel.
Leültem a kanapéra és a telefonom kijelzőjét, kezdtem bámulni. Kitti és én voltunk rajta.
Ugyan itt ültünk és épp egy puszit, nyomot az arcomra.
Kikerestem a nevét és megnyomtam a hívás gombot.
Remegve felsóhajtottam. Kettőt kicsöngött és már fel is vette a telefont.
- Figyelj Kitti annyira, sajnálom! Tudom, hogy én voltam a hibás…Te vagy a legjobb barátnőm! Nem akarlak elveszíteni és…
- Bettus? –szólt bele egy hang. Kitti anyukája volt az.
- Jaj, bocsánat. –pirultam el.
- Semmi gond, kincsem. Kitti nagyon maga alatt van. Nem evett pedig a kedvencét főztem…
- Gondolom. –sóhajtottam. –Tudná nekem adni?
- Persze. Kitti telefonod van! –kiabált a lányának.
- Ki az? –hallottam meg a szomorú hangot.
- Majd megtudod. –felelte sóhajtva Kitti anyukája.
- Igen? –szólt bele a szeretett hang.
- Kitti. –sóhajtottam.
- Annyira sajnálom. –szólaltunk meg egyszerre.
- Nem. Én hazudtam.
- Tudod mit? Hagyjuk az egészet. Barbi még kap. De mi…nem bírom azt, hogy össze vagyunk veszve. –sóhajtottam újra.
- Én se. Holnap megbeszélünk mindent? –kérdezte..reménykedve?!
- Persze. Majd beszélünk. Akkor szia.
- Szia. Jóét. Puszi..
Szünet.
- Szeretlek. –suttogta végül.
- Én is, hidd el. –mosolyogtam, majd kinyomtam a készüléket.
A sötétséget kezdtem pásztázni és elgondolkodtam. Nem tudom mi történt de az igazat megvallva nem érdekel. Az a lényeg, hogy vissza kaptam azt amit majdnem elveszítettem.
- Tudtam, hogy nem bírod ki. –szólalt meg egy hang a hátam mögött mire felugrottam és hátrálni kezdtem. Ennek következménye: átestem az üveg asztalon és bevertem a fejem a könyves szekrénybe. –Jól vagy? –szaladt a segítségemre Gergő.
- Persze csak egy kicsit bevertem a fejem. –ültem fel de megszédültem.
- Gyere, üljünk le. –fogta meg a derekamat és a kanapéhoz kísért. –Biztos jól vagy? –kérdezte arcomat fürkészve.
- Igen. –feleltem bár a fejem egy kicsit még mindig sajgott.
- Tudtam, hogy ezt fogod tenni. –szólalt meg egy idő múlva.
- Nem tudhattad, hogy beverem a fejem. –nevettem fel.
- Nem erről beszélek. Hanem, hogy nem hagyod Kittit annyiban.
- Hát nem is, fogom.
- Barbiban testvéred is nagyot csalódott. Tetszet neki.
- Daninak tetszett Barbi? –csodálkoztam.
- Igen, de a mai nap után nem tudja, hogy mit higgyen. –sóhajtott fel fájdalmasan.
- Mi a baj? –kérdeztem.
- Tudod nekem, nagyon tetszik egy lány. –elpirultam.
- És ki az? –kérdeztem zavartan. Most az egyszer örültem, hogy sötét van így nem láthatta zavarodott arcomat.
- Még nem árulom el. Szóval… el szeretném hívni randira. De nem tudom, hogy Ő akar-e velem randizni. –egy másodpercben százat vert a szívem. Féltem, hogy meghallja.
- Hát akkor hívd el. –mosolyogtam.
- De hova? –éreztem, hogy engem néz.
- Étterem, mozi, romantikus vacsora a folyó partján. Hajókázás. –soroltam a számomra legkedveltebb helyeket.
- Még nem vagyok járatos az ilyen párkapcsolatokban…
- Azt vettem észre. –nevettem fel.
- Nos akkor… -éreztem, hogy közelebb jön.
- Igen? –kérdeztem miközben a szívem még mindig a nyakamban dobogott.
- Nos akkor szerinted vigyek a lánynak ajándékot is? –felsóhajtottam.
- Vigyél. Általában egy vörös rózsát szoktak. –mosolyogtam.
- Hogy érted azt, hogy szoktak?
- Vagyis olyankor ezt illik a férfiaknak. –hadartam gyorsan.
- És az öltözék? –ezek szerint észre sem vette a zavartságomat.
- Szerintem, nem kell túlzásba vinni de ne is legyél melegítőben. Farmer és egy ing. Fekete cipő. Mint ahogy a buliban voltál. –feleltem.
- Rendben. Hát akkor köszönöm a segítségedet. Reggel találkozunk. –mosolygott majd egy puszival elment. Hallottam, ahogy felmegy Dani szobájába, majd becsukja maga mögött az ajtót.
A szívem még mindig örült tempóban vert. Alig tudtam leállítani. Felállni nem bírtam így lefeküdtem a kanapéra, és magamra húztam annak lepedőjét. Nem tudtam eldönteni, hogy meleg van vagy csak én érzem annak.
Ha elhív randira én…én elmondom neki, hogy szeretem.
Hogy mit mondtam?! Én nem vagyok normális…bár…
Kitti is észrevette már rajtam. Most nem tudom, hogy magamnak is hazudok, ha letagadom? Nem úgy érzem…
Izgatott voltam, hogy mit hozz a holnap…


Alig tudtam lehunyni a szemem de a végén mégis sikerült elaludnom.


- Bettus! Kelj fel…fél hét. Itt aludtál? –hallottam meg bátyám hangját.
- Nem tudtam felmenni. –feleltem kómásan.
- Menj készülődni. A fiúk már mindjárt készen vannak. –mosolygott majd elment.
Felálltam majd elmentem letusolni. Hajat mostam majd megszárítottam. Oldalt elválasztottam és leengedve hagytam. Kihúztam a szememet, kiemeltem a szempilláimat és egy kis szájfényt is kentem ajkaimra. Az óriási karika fülbevaló sem hiányzott.
Felvettem egy fekete cicanadrágot , a bulin viselt fehér csizmámat és egy fehér testhez simuló pántnélküli, combközépig érő ruhát. Magamra vettem egy fekete bőrdzsekit, bepakoltam az iskolatáskámba és félnyolcra készen is lettem.
- Mehetünk? –mentem le a lépcsőn. Gergő, Dani és még Balázs is engem nézett.
- Ó a francba, hogy a nővérem vagy. –szólalt meg Balázs.
- Én is szeretlek. –nevettem fel s egyben öleltem magamhoz testvéremet.
- Mehetünk? –kérdeztem újra.
- Mennyünk. –felelte Dani.
- Itt van Kitti. –szólalt meg Balázs.
- Rendben. Akkor mennyünk. –mosolygott Gergő.
Kint megláttam barátnőmet. Felfigyelt arra, hogy jövünk. Rám nézett majd elmosolyogott.
Elkezdtem futni és pár másodperc múlva már Kittit öleltem.
- Annyira sajnálom. –suttogta úgy, hogy csak én halljam.
- Ezt meg ne halljam többször. –mosolyogtam.
Elengedtem majd együtt elindultunk az iskola felé.


- Ott az a ribanc. Kérlek, ne rendezz jelenetet. –suttogta a fülembe Dani. Oldalra fordultam és megláttam a szőke sátánt. Pár méterre állt tőlünk.
- Sajnálom. –néztem fel a bátyámra.
- Szóval elmondtad neki. –nézett Dani Gergőre.
- Öcsém a húgod. –emelte fel védekezően Gergő a kezét.
- Egy szóval se mondtam, hogy baj. –mosolygott bátyám.
- Figyelj, majd órán lejáratjuk. –mosolygott rám Kitti.
- Mit csináltál? –forgattam meg a szemeimet.
- Barbinak mára kel beadnia egy dolgozatát, amit az irodalom füzetben kellett megírnia. Én mint ötös rajzoló kicseréltem a füzetét. Az irodalom füzete itt van nálam és egy ugyanolyan füzet tele intim rajzokkal a tanárnál. –kuncogott.
- Te nem vagy normális! –nevettem fel.
- Szerintem jól tette. –nevetett fel bátyám is.
- Az ilyenekben mindig jó voltam. –mosolygott barátnőm.
- A f.sz rajzolásban? –nevettem fel újra.
- Nem te buta. –kuncogott Kitti. –Hanem abban, hogy, hogy kell meg megviccelni másokat.
Nevettünk még pár dolgon majd mindenki elindult órára.

Eltelt a nap de Gergő még mindig nem mondott nekem semmit. Rossz előérzetem támadt.

Hazasétáltunk Kittivel. A házunk előtt megálltunk mire csörögni kezdett Kitti telefonja.
- Igen? –szólt bele. –Ó, szia. –zavarodott meg Kitti.
- Persze ráérek. Akkor majd nálunk találkozunk. –vigyorgott. –Szia!
- Ki volt az? –húztam fel a szemöldököm.
- Bettus! Dani randira hívott! –sikított örömében.


Tudom, hogy most a pokolba kívántok hissz nem tudjátok meg csak két nap múlva, hogy melyik Dani:)
Remélem összegyűl sok-sok komi:)
Pusziicsajok(KL)