2. fejezet

- Otthon találkozunk. Szia – nyomtam ki a telefont, majd kimentem a próbafülkéből. – Megvesszük – raktam a többi ruha közé a felsőt, amit épp próbáltam.
Kifizettük a ruhákat, azután elmentünk egy cipőboltba. Vettem két magas sarkú csizmát, és egy magas sarkú fekete cipőt.

Vásárlás után hazabuszoztam Kittivel és Barbival.
- Találkozunk holnap a suliban – adott három puszit Barbi, és elindult a házuk felé.
- Elmegyünk fagyizni? – nézett rám Kitti, mikor elmentünk a fagyizó előtt.
- Elmehetünk – mosolyogtam, majd beléptünk a kis helyiségbe. Egy kedves női arc fogadott minket a pult mögött. Elmondtuk, hogy milyen ízű fagylaltot kérünk, majd kiültünk a fagyizó előtti padra.
- Hétvégén elmegyünk bulizni? –jött az ötlet Kittitől.
- Nekem nem jó. Jönnek az ősök – forgattam meg a szemeimet.
- Látom, örülsz – vigyorgott barátnőm. Soha nem szerettem, mikor jöttek, mindig az volt a jó, mikor Dani meg én mentünk. Apa nagy vállalkozásának köszönhetően, sok pénzre tett szert a családunk. Dani és én minden hónapra kapunk egy húszezrest, néha többet is. Mikor jönnek, látják, hogy nem ételre és háztartási dolgokra költjük a pénzt, hanem ruhákra, értéktelen dolgokra és bulikra. Anya mindig is utálta a mai zenéket és a bulikat. Szeretem a szüleimet, nem erről van szó, de minek adják ide a pénzt, ha tudják, hogy úgyis másra költjük el?
- Akkor jövő hét? –zavarta meg a gondolat menetemet Kitti.
- Áll az alku – mosolyogtam.
Pár perc múlva felálltunk és hazasétáltunk.



Dani készített rántottát, így nem kellett rendelnem semmi kaját. Vacsora után megtanultam, összepakoltam a fürdőt és Dani szobáját. Kitisztítottuk a nappaliban lévő szőnyeget, majd elmentünk lefürödni és aludni.
Másnap reggel – mint minden nap - reggel fél hétkor csörögni kezdett a telefonom. Kómásan átmentem Dani szobájába, felébresztettem, majd elmentem lefürödni és felöltözni.Felvettem egy fekete csőszárú farmert és egy fehér testhez simuló V kivágású felsőt. Kivettem a szekrényből egy fekete kapucnis pulóvert, magamra húztam, majd Danival elindultunk az iskolába.



- Szia! – ölelt meg Barbi a suli előtt.
- Mizu? – kérdeztem, miközben elindultunk az osztályunk felé.
- Semmi különös. Mondta Kitti, hogy jövő héten menni akarunk bulizni – mosolygott.
- Igen – mosolyogtam én is. A többiekhez érve fecsegni kezdtünk mindenféléről. A jelzőcsengő után elindultam kémiára. A folyosón sétáltam gondolataimba merülve, mikor hirtelen beleütköztem valamibe. Vagyis inkább valakibe.
- Jézusom, sajnálom, csak össze-vissza kapkodom a fejemet –hajoltam le a táskámért, mivel leesett a vállamról. Elpirultam. Csak én lehetek ilyen béna.
- Semmi baj – hallottam meg az áldozatom hangját. Életemben most hallottam először ezt a csodás hangot. Remegés futott végig a testemen. Lassan felemelkedtem, és egy csodás kék szempárral találtam szembe magam.
- De szép kék a szemed – mondtam ki, de…nem csak én, hanem Ő is. A szívem már a torkomban dobogott.
- Öhm, köszi. Most mennem kell. Szia – hadartam el, és elindultam az ellenkező irányba. A szekrényemhez értem.
- Csak…én…lehetek…ilyen…béna – ütöttem minden egyes szó után a fejemet a szekrényembe. Nem vagyok normális! Ennyire nem tudja leégetni magát egy ember, csak én! – ütöttem újra a szekrényembe a fejem.


Kisebb nagyobb fejfájással elindultam kémiára. Beültem a padomba, és az arcomat a kezeimbe temetve gondolkozni kezdtem. Ilyet még fiú soha nem váltott ki belőlem, mint most pár perce. Mi van velem?
- Öhm, osztály! – szólalt meg a tanár mire mindenki felé nézett. –Új tanulónk van! Dani, mutatkozz be az osztálynak! – mondta, de én még mindig a kezeimbe temetve az arcomat feküdtem a padon.
- Szilágyi Dánielnek hívnak. Focizok és kosarazok. Utálok, de tudok tanulni – hallottam meg a hangját, mire felkaptam a fejemet és…és…és ő egy folytában engem nézett. – Remélem, ütközünk még – vigyorgott, így én is elmosolyodtam. Lehajtottam becsatolni a magas sarkúmat, mert észrevettem, hogy ki van kapcsolva.
- Van számodra egy szabad hely! – mondta neki a tanár, mire ijedtemben beütöttem a fejem az asztal sarkába. Egy hely van...az a hely itt van mellettem. Felegyenesedtem a fejemet fogva – mivel nagyon fájt -m és néztem, ahogy a görög isten felém közeledik.



Egész órán lehajtott fejjel dolgoztam, és végig éreztem magamon a pillantását. Hosszú hajamat a szemem elé raktam, így mindent tudott nézni, csak azt nem, amiből kiolvashatná a gondolataimat. Vártam azt a soha el nem jövő csöngetést majd,mikor eljött, kiszaladtam a teremből, be egyenesen a női mosdóba.
- Mi van veled? – lépett be két perc múlva Kitti.
- Semmi…vagyis nem tudom – néztem a tükrön keresztül a barátnőmet.
- Veszem észre. Egész órán rám se figyeltél, pedig ott szólongattalak – jött közelebb hozzám, és a vállamra rakta a kezét.
- Mennyünk órára – fordultam felé, és kézen fogva elindultunk a következő órára.



Egész nap ha láttam őt, mindig a torkomban dobogott a szívem. A lányok már a kórházat is felhozták velem kapcsolatban, de nem nagyon figyeltem. A gondolataimba voltam elmerülve, de mégsem gondolkoztam semmin. Tudom, hogy hülye egy elmélet, de ez az igazság.


Iskola után hazabuszoztam, majd összerámoltam a maradék helyiségeket, és megfőztem a vacsorát. Elkészítettem a rántottát, majd szóltam Daninak, hogy jöjjön enni.
- A szakács néni szerelmes – nézett rám fancsali képpel.
- Miért? –fordultam felé kisebb-nagyobb lendülettel, így elejtettem a serpenyőt, amiben az én adagom volt.
- Ezért. Meg azért, mert sós a kaja – vigyorgott. Megkönnyebbülten lélegeztem fel. Bár miért? Hiszen nem vagyok szerelmes…
- Nem is vagyok szerelmes – mondtam Daninak, miközben új adagot kezdtem magamnak sütni.



Vacsora után elmentem fürödni, majd lefeküdni. Hamar elnyomott az álom.
Álmomban egy kosárpályán jártam, és egy labda gurult a lábaim elé. Felvettem a tárgyat, és a palánk elé álltam. Hirtelen két kéz fonódott a derekam köré.
Tudtam, hogy ki a kéz gazdája, de nem néztem rá, csak hagytam, hogy irányítsa a kezemet. Négy kéz fogta a labdát. Az övé az enyémen pihent, és pár perc múlva bedobtuk a labdát a gyűrűbe.
- Nálam, te vagy a nyerő – suttogta a fülembe, mire kipattannak a szemeim, és újra a szobámban találtam magam.
- Nem vagyok normális – oltottam fel a kislámpámat.
Újra lepergett a szemem előtt az álmom, és valami furcsa érzés kerített a hatalmába...



És ennyi:D
Köszönöm Gicus a komit a bíztatást és a javítást:)
ImádlakCsajszii(KL)
Köszönöm Kitta és Anna a komit és az MSN-en való beszélgetéseket:D(L)
ImádlakTiteketCsajok(KL)
Remélem kapok pár komit:D
puszii(KL)

1. fejezet

Az élet egy játék. Egyszer elkezdődik és nincs olyan gomb, mint például a STOP, vagy a FELADOM. Menni kell amíg, el nem érem a kívánt eredményt. Az életünk egy versenyfutás is. Kifáradsz, de ott van a cél végén mindenki. Családod, barátaid. Mindenkinek ilyen az élete, és én sem lógok ki a sorból. Megadatott nekem az élet, egy-két dolgot, amire nem számítottam de örültem neki. De néha olyat, is a nyakamra akaszt, hogy azt érzem, hogy felborul az életem. Segítenek magamon, és mindig azt mondom: Még alig hagytam el a START mezőt.
Napjaimban megtudok sok mindent az életről. Sok mindent, ami új és fárasztó, de mindennek megvan a maga lényege.
Én egy kisvárosi lány vagyok, aki szereti a barátait, a zenét és a bulikat. Van egy másik oldalam is. Tudok komoly, érthető, gondos és odafigyelő is lenni. Szeretek segíteni másokon. Ez úton akarok utazgatni, figyelni a világ dolgaira. A napjaim most nem ezt mutatják.
Bencsik Bettinek hívnak, bár mindenki csak Bettusnak szólít. Külön lakok a szüleimtől a bátyámmal együtt. Tizenhét éves vagyok és elég jó a tanulmányi eredményem is. Sok mindent tanulnom kell még nem csak a tanulásban, hanem minden dologról ami csak létezik. Mindig próbálom élvezni az életet.



Fél hétkor csörögni kezd a telefonom. Mikor felfogom, hogy mi is történik, valójában kinyomom a készüléket és visszaülök az ágyra. Tudom, hogy nem fekhetek vissza, mert elalszok. Pár perc múlva fel álok az ágyról, felveszem a mamuszomat és átcsoszogok bátyám szobájába.
- Dani kelj fel, fél hét van! –simogatom meg a vállát, mire ő mocorogni kezd. A bátyámat Bencsik Dánielnek hívják és tizenhét éves. Tizenegy hónap van köztünk és három nap. A korához képest egész magas. Kicsit gyúrt és majdnem százkilencvenöt centi. Mellette labdába sem rúghatok az egy méter hatvan centimmel.
- Két perc! –fogta meg a kezemet, és kicsit kinyitotta a szemét, de abban a pillanatban vissza is csukta. –És oltsd le a villanyt! –kérlelt.
- Két perc! Mérem az időt! –mosolyogtam majd elmentem a fürdőbe és letusoltam. Hallottam, ahogy Dani kijön a szobából és bekopog a fürdő ajtón miszerint nem kell szólnom neki, újra, hogy keljen fel. Fürdés után visszamentem a szobámba majd felvettem egy farmert és egy V-kivágású toppot és a tükör elé álltam. Kék szememet a barátaim „varázslatosnak” tartják, bár én nem tudom, hogy miért. Derekamig érő fekete hajam és a hosszú szőke melír az oldalán jó összhatást keltenek az arcom alakjával.
Még álltam egy kicsit a gondolataimba merülve, utána lementem a konyhába és készítettem két szendvicset.
- Mehetünk? –jelent meg Dani a konyhaajtóban. Neki dobtam a szendvicsét, majd én is elraktam az enyémet, és elindultunk az iskolába. Két perc alatt oda is értünk, és megkerestük a barátainkat.
- Szia! –ölelt meg a Biológia terem előtt Kitti. Kitti a legjobb barátnőm már óvódás korom óta. Általánosban is együtt csináltunk mindent, amit csak el tudtunk képzelni, és most is. Elmondtunk egymásnak mindent és szinte már jobban egymást, mint saját magunkat.


Bioszon ismételtünk, szóval nem nagyon figyeltem. Kibámultam az ablakon és a zöld erdőt kezdtem figyelni, ami az iskola mellett álldogált. Levente, a padtársam folyton beszélt nekem valamit, de nem nagyon figyeltem és erre ő is rájött mivel pár perc múlva már a fizette hátoldalán, rajzolgatott. Kicsöngetés után elmentünk Kittivel, angolra majd matekra, nyelvtanra és végül tesire. Gerendán kellett oldalt átfordulni és bukfencezni. Természetesen megtudtuk csinálni bár kisebb nagyobb félelemmel, de meg.
- Bettike te jössz! –szólt Szabolcs bácsi gondolataimat szétcsapva. Bíztatóan rám mosolygott én pedig meg vártam, amíg Kitti lemászik a gerendáról. Felmásztam a gerendára majd bukfenceztem egyet utána pedig megcsináltam a kézen átfordulást.
- Ügyes vagy! –mosolygott az osztályfőnököm és én újult erővel indultam neki a kötélmászásnak.



Eltelt a napom és már Kittivel és Barbival az oldalamon sétáltam a buszmegálló felé. Barbi is a barátnőim közzé tartozik, bár egyszer volt egy nagyon hosszú összekapásunk, de ott már szinte vér folyt.



- Szia! –köszönt Dani mikor hazaértem.
- Neked nincs hetedik órád? –néztem rá miközben levettem a cipőmet és felakasztottam a kabátomat a fogasra.
- Elmaradt. Hétvégén jönnek anyuék meglátogatni. –mondta és ő is rám nézet.
- Mondhatod úgy is, hogy kezdjünk neki a nagytakarításnak. –nevetem.
- Igen. Holnap még csak kedd. Ráérünk. –legyintett majd tovább nézte a filmet amit eddig is nézett. Felmentem a szobámba azután megtanultam másnapra, és összepakoltam a cuccaimat.



A pakolás után lementem és rendeltem vacsorára pizzát.
- Bettike! –kiabált ki a szobájából Dani. –Este átjön Viktor. Nem baj? Nézünk majd valami filmet. –keresgélt a CD-i között.
- Oké. Rendeltem pizzát. De akkor rendelek még egyet. –mosolyogtam majd újra telefonálni, kezdtem. Elintéztem a dolgokat majd összepakoltam egy kicsit a nappaliban és pont akkor raktam el a porszívót amikor csöngettek.
- Gyere! –nyitottam ki az ajtót Viktor előtt.
- Szia! –adott két puszit majd beljebb jött. –Kicsi vagy. Fáj a hátam mikor lehajolok hozzád. –nevetet.
- Nagy mamlasz. –motyogtam magam alatt de ő így is meghallotta és felnevetett. –Amúgy meg. A jó dolgok kicsi helyen is elférnek. –vigyorogtam rá és felmentem a fürdőbe majd lefürödtem és pizsamába lementem a fiúkhoz. A film szerelmes de inkább vicces és verekedős volt. Sokat nevettünk bár mikor Dani karja után kaptam ijedtemben, ő örült, hogy nem egy idegenhez hanem a bátyámhoz, hozzá fordulok segítségért a bajban.



Este tizenegy felé a fiúk elmentek lefeküdni, de én még lent maradtam egy kicsit. Éjfél felé én is felmentem, de még mindig nem tudtam elaludni, így bevettem két szem altatót amitől egy szempillantás alatt elaludtam. Mélyen és álommentesen telt az éjszakám.
- Bettike! Ne szórakozz, nyisd ki a szemed! Bettike! –rázogatott meg valaki. Kinyitottam a szemem és Viktor zöld szemeivel találtam szembe magam, de nem a szobámban voltam. –Dani! Ne hívd a mentőket! Felébredt! –ordította lefelé. –Jól vagy? –fordult újra felém. Körbenéztem és nagy meglepetésemre nem az ágyban feküdtem hanem a lépcső tetején.
- Bettike! Jól vagy? Istenem miért vettél be ennyi nyugtatót? –szaladt fel Dani a lépcsőn.
- Nem is vettem be nyugtatót! Két altatót! –mutattam az üvegre ami kezembe volt, de igaza volt. Az nem altató volt.
- Gondolom félre nyúltál a polcban. A legerősebb gyógyszer ami itthon van. Még apának is egy szem sok lenne, nem hogy neked kettő. Bemegyünk a korházba. –szólt Dani.
- Nem. –szólaltam meg határozottan. –Nincs semmi bajom! –mondtam miközben felálltam, de meg kellett kapaszkodni a lépcsőkorlátban, hogy ne essek újra össze.
- Rendben. Suliba mennyünk? –kérdezte.
- Persze. Nem vagyok agybeteg. –mosolyogtam majd elindultam a szobám felé. Felöltöztem miután fogat mostam majd lementem a konyhába, és elcsomagoltam pár szelet pizzát.
- Tessék. –adtam oda két fiúnak akik végig a nyomomban voltak.
- Köszi. –mondták egyszerre majd elindultunk az iskola felé.


Az első órám angol volt azután német és föci. Föcin feleltem ötösre, mivel a tanár az osztállyal hátal ált így Kitti, Barbi és Ági az A-4es lapokra alkoholos filccel felírva a helyes válaszokat segítettek. Mindig így szoktunk segíteni.


Órák után elmentünk a csajokkal vásárolni. Két órán keresztül a boltokat jártuk és szebbnél szebb ruhákat adogattunk a másiknak. A nadrágomba rezegni kezdet a telefonom. Kivettem a készüléket és nagy meglepetésemre huszonegy nem fogadott hívásom volt.
- Igen? Mi az? –szóltam bele, hiszen mint a huszonegy Dani volt.
- Hol vagy? –kérdezte idegesen.
- Perpillanat a próbafülkében, egy melltartóban és egy nadrágban.
- Vásárolni vagytok? –hüledezet.
- Igen. Baj? –vontam fel a szemöldököm, bár úgy sem lássa.
- Nem csak, a reggeli után egy kicsit sem voltam ideges, hogy így eltűntél. –mondta és érezni lehetett a hangján, hogy egyre jobban enyhül az indulatja.
- Otthon találkozunk. Szia. –nyomtam ki a telefont, majd kimentem a próbafülkéből. –Megvesszük. –raktam a többi ruha közé a felsőt amit épp próbáltam.




Első fejezet;) Remélem tetszeni fog:D
Négy kommentár után fogom hozni a következő fejezetet:D Tudd mindenki kommentálni;)(tudja, hogy ez kinek szólXD)
Szóval várok, kritikákat és mindent amit csak tudtok mondani:D
Puszi(KL):D

Sziasztok!

Ez az új Blogom bár az első rész vagy ma este vagy egy hét múlva jön;)
A Blog teljesen még nincs kész, még lesz rajta mit csinálni:D képek,zenék,írások tudjátok;)
Ez a Blog nem olyan természetfeletti lényekről fog szólni hanem sima emberekről:D
Remélem sokat fogtok kommentálni és kritikákat írni:D
Gicustól remélem kapok segítséget ennél a Blognál is:$csajsziim:P(L)
Anna és Kitta:D Nektek is köszönöm a komikat és az összes többi dolgot:D
Remélem ma este jönni fogok az első résszel:D
Puszii csajook(KL):D