4. fejezet

Mikor felkeltem, egyedül voltam a szobában. A testvéreim nevetésére keltem fel. A résnyire nyitott ablakon behallatszódott a hangjuk, és amint hallottam, nagyon jól érezték magukat. Felálltam és az ablakhoz sétáltam. Egy mozdulattal oldalra toltam mindkét függönyt, és ugyanebben a pillanatban azt hittem, hogy megvakulok. Felszisszentem, és a szememet kezdtem dörgölni. Újra kinyitottam és nem hittem a szememnek.

Körül-belül egy méter magas hó esett le az éjszaka folyamán. A fiúk lent hógolyóztak és intettek, hogy menjek én is.

- Megfázol! – kiabáltam ki Daninak. Egy pulóverben volt és egy farmerban.

- Gyere le! – mosolygott rám bíztatóan.

- Minek? Ti gyertek be, és vegyetek fel kabátot! – mosolyogtam én is.

- Csak akkor, ha lejössz – vigyorodott el.

- Rendben, lemegyek – adtam be a derekamat, majd becsuktam az ablakot, és előszedtem a téli holmijaimat. Felvettem egy farmert, egy melegítő felsőt és elővettem a fekete kabátomat is.

- Hová mész? – kérdezte anya, mikor leértem a lépcsőn.

- Ki. A fiúk kihívtak – mosolyogtam, és felvettem a téli csizmámat. Kiléptem az ajtón, mire újra megvakított a fehérség.

- Végre – nézett rám Balázs.

- Mi az? Hol van Dani? – néztem körbe, mert nem láttam sehol.

- Nem tudom – mosolygott. Pár másodperc múlva két kéz fonódott a derekam köré, és Balázsnak gonosz vigyor terült szét az arcán.

- Neeeeeeeem! – sikítottam, mikor minden leesett. Dani a kezébe kapott, és egy nagy hókupac felé kezdett velem sétálni. –Azonnal tegyél le! Nem…nem…neeeeeeeeem! – sikítottam. Futni kezdett a hókupac felé. Két lépéssel előtte hirtelen megállt és elengedett. Csak sikítva repültem az óriási hótömb felé. Fejjel beestem a hókupacba, de a sikítást még mindig nem hagytam abba. Döbbenten hasaltam a hókupacon, és a fiúk nevetését hallgattam. Éreztem, ahogy a düh átjárja az egész testemet. Nagy nehezen felálltam és a fiúkra néztem. Ők csak röhögtek rajtam. Rám jött a sírógörcs, ezért lehajtottam a fejemet, majd Dani és Balázs között átfutva beszaladtam a házba.

- Bettike! – kiabált utánam Dani. Becsaptam az ajtót, letéptem magamról a csizmát meg a kabátot és felrohantam a szobámba. Bezártam magam mögött az ajtót, majd az ágyra vetettem magam. Arcomat a párnámba temettem, és sírni kezdtem. Nem tudom, hogy miért de keservesen sírtam.

- Bettike! – kiabált fel az udvarról Dani. Az ablakomhoz dobtak egy hógolyót, de nem foglalkoztam vele.

Nem tudom, hogy mi van velem, az utóbbi pár napban, csak Danira gondolok. Mindent magamra veszek. Könnyen megsértődök… Nem értem.

Elővettem a telefonomat, és a fülhallgatóját, majd zenét kezdtem hallgatni.

Lassan elnyomott az álom.

- Bettike! Bettike! Kelj fel! – rázogatott valaki. Kinyitottam a szemem, és körbenéztem. Dani, Balázs és anya a szobámban voltak.

- Mi történt? – kérdeztem, és fölmértem a terepet. Az ajtóm kiesve a földön feküdt – pont, ahogy én is -, és fehér golyók voltak szétszórva a földön.

- Ezt én is kérdezhetném – szólalt meg Dani. Kétségbe volt esve, látszott rajta.

- Mikor bejöttünk a földön feküdtél, és az a sok gyógyszer ott volt melletted. Miért sírtál és, miért vettél be gyógyszert? –kérdezte Balázs.

- Egy; Nem tudom miért sírtam csak jött. Kettő; Egyetlen egy gyógyszert nem vettem be. Három; Honnan tudod, hogy sírtam? – vontam fel a szemöldököm.

- Innen! – nyomott a kezembe egy tükröt. Belenéztem, és egy vörösre dörzsölt kék szempár nézett vissza rám.

- Mindig is boci szemeid voltak, amikor sírsz még nagyobbak. Innen tudom. Ismerlek! – mondta Dani, és a karjaiba kapott.

- Hé! Mit csinálsz? – ijedtem meg.

- Az ágyra raklak – mondta, miközben tényleg az ágyra fektetett.

- Tudok járni… - motyogtam az orrom alatt. Csörögni kezdett a telefonom. Kitti volt az.

- Szia! – szóltam bele.

- Szia! – szólt Kitti. – Akkor áll a jövőhétvége? – kérdezte.

- Persze! Majd beszélünk a ruhákról…

- Oké! Csak annyit akartam! Holnap találkozunk! Szia! Puszi –köszönt el.

- Puszi – mondtam a telefonnak.

- Milyen ruha? – kérdezte anyu hirtelen.

- A jövő heti túrára – mosolyogtam.

A vasárnapot és a szombatot végig pihentem, így hétfőn reggel újult erővel indultam iskolába.

- Szia! – köszönt Kitti, és megölelt.

- Szia! – köszöntem én is. – Leesett az első hó! – néztem az ég felé.

- Ne is mond! Engem apám kint lapát számra dobált! Szó szerint! –nevetett.

- Hát… – néztem szúrósan Danira, majd a hókupac felé. Az még mindig ott állt ugyan úgy, mint amikor kiszálltam belőle.

- Értelek – nevetett fel Kitti. – Hú ha! – tágult ki a pupillája.

- Mi az? – kaptam a fejemet a ház felé. Balázs most jött ki az ajtón.

- De jó pasi – nézte még mindig Balázst.

- Tudom. Tőlem örökölte – húzta ki magát Dani.

- Egoista! – forgattam a szemeimet.

- Az Balázs? – sikított fel Kitti.

- Css! Igen! – pirítottam rá.

- Jól megnőtt! – ámuldozott.

- Nekem mondod? – forgattam meg újra a szemeimet.

Mikor az iskolához értünk rögtön elmentünk öltözni, mert tesi volt az első óránk.

- Sziasztok lányok! – lépett be az öltözőbe Judit.

- Szia! – köszönt neki mindenki.

- Két hét múlva lesz az országos – súgta a fülembe.

- Akkor alig van még négy edzés! – hüledeztem.

- Bizony ám! – mosolygott.

- Nem vagy ideges? – néztem rá, miközben átvettem a ruháimat.

- Hát, nem. Meg vagyok elégedve veletek. A semmi miatt meg kár aggódni – mosolygott.

Tesin a szokásos feladatokat csináltuk. Kémián jegyzetelni kellett, történelmen és matekon feleltünk. Földrajzon újra mellette ültem.

- Szia! – köszönt, mikor leültem mellé.

- Szia – köszöntem én is.

- Hétvégén, mikor kezdődik a buli? – kérdezte egy mosoly kíséretében, amitől majdnem elájultam.

- Este nyolcra jön mindenki elénk – néztem bele kék szemeibe. Annyira varázslatos volt.

Egész órán csak őt néztem az ablaküvegből. Ő is néha rám pillantott és, mikor találkozott a tekintetünk mindig elpirultam, Ő pedig elmosolyodott.

Kitti az egész napot végig csacsogta. Tetszett neki az öcsém.

- Majd a bulin táncolsz vele – mosolyogtam rá, miközben hazafelé sétáltunk.

- Jön Balázs is? – kapta felém az egész testét.

- Igen – vigyorogtam.

Én előkészítettem a vacsorát, Kitti pedig folyamatosan nézett és csacsogott. Mikor Balázs hazaért az ő szeme is megakadt Kittin. Megforgattam a szemeimet, de mosolyogtam.

Egész héten végig Ő járt az eszemben. A kosárlabdás eset óta folyton csak mosolygott mikor rám nézett. Több lány is felfigyelt rá, és ez engem zavart. Folyton csak vigyorogtak rá, és rázták magukat, de Ő nem vetett rájuk rá nagy figyelmet. Ez jó érzés volt.

Szombaton délben Kitti eljött hozzám.

- Megyünk vásárolni – mosolygott köszönés képen.

- Szia. Várj! – mosolyogtam, és felszaladtam a szobámba. Elővettem a pénztárcámat, a széfemből kivettem egy ötezrest, majd elindultunk Kittivel a boltok felé.

- Ez tetszik neked? – mutatott fel egy piros testhez simulós ruhát.

- Elég rövid – vágtam rá.

- Nekem ez póló, és elég hosszú. Na próbáld fel! – lökdösött be az egyik próbafülkébe. – És ehhez vedd fel! Plusz a cipő! – lökött be alul egy magas sarkú és magas szárú – elég vékony anyagból készült - csizmát meg egy fekete harisnyát.

- Egy csöppet nem k*rvás? – néztem ki a függöny mögül, de Kitti már nem volt sehol. Felsóhajtottam, és átöltöztem.

Öt perc múlva kiléptem a fülkéből és Kitti tátott szájával találtam szembe magam.

- Ez tökéletes! – állított a tükör elé.

- Tényleg jól áll, Kitti. De ez akkor is rövid – mutattam a tényre. Alig takarta el a hátsó felemet.

- Nem baj! Akkor is megvesszük! – mosolygott, és visszatuszkolt az öltözőbe.

Megvettük a ruhámat és Kittiét is. Kittinek egy rózsaszín nyakba kötős felsőt és egy rövid farmernadrágot vettünk.

- Nem zavar minket, hogy tél van? – néztem rá, miközben hazafelé sétáltunk.

- Nem. Most már – suttogta. – De van egy ötletem! – mosolygott.

- Tudtam – sóhajtottam.

- Na milyen ötleted van? – néztem rá, miközben a ruhámban álltam a tükröm előtt. Már hét óra volt.

- Vedd fel ezt! – dobot ki a szekrényemből egy melegítőt. Le akartam venni a felsőmet, de ő rám szólt.

- Nem! Rá vedd fel! Megvicceljük a fiúkat. Égő lesz nekik, hogy melegítőben megyünk és, ha majd táncolunk, levesszük – mosolygott.

- Értem – mosolyogtam én is.

A hajamat kiengedve hagytam a szememet, pedig feketével kifestettem alul-felül. Kitti is így tette.

Pont készen lettünk nyolcra.

- Gyertek! – nyitott be Dani a szobába. Tekintette döbbent, majd zavart volt.

- Megyünk – vigyorodtunk el. A lépcsőkorláton lecsúszva kiszaladtunk az utcára, ahol nagy meglepetésünkre többen álltak, mint hittük. Hat-hét ember helyett inkább tíz-húsz ember.

- Barbi! – szólalt meg Kitti, mire a lány kilépett a tömegből. Ő is melegítőben volt.

- Neki is szóltam és Juditnak is – mosolygott rám Kitti zavaromat látva.

- Értem. Szia! – öleltem meg Barbit.

Mi mentünk elől négyen. Végig éreztük magunkon a fiúk pillantását. Négyen voltunk csak lányok. Kitti, Barbi, Judit és én.

Mikor oda értünk az óriási épülethez, Disco zene ütötte meg a fülünket.

- Fizetek neked! – karolta át Balázs Kittit, mire barátnőm elpirult, majd elmosolyodott.

- Rendben – felelte.

Mindenki bement, már csak én maradtam kint. Vártam, hogy jöjjön Ő, mert szólt, hogy egy pillanat és itt lesz addig menjünk be.

- Megvártál? – szólalt meg hirtelen a varázslatos hang mögöttem. Hallottam, hogy mosolyog.

- Igen, meg – fordultam fellé, majd a jegyeladó fickóhoz.

- Két…

- Két jegyet kérek – vágott közbe Dani.

- De…

- Két jegyet kérek – mosolygott határozottan.

- Menjetek be! Ismerem apádat. Van vele egy hosszú sztorim, majd elmesélem. Érezzétek jól magatokat! – nézett rám az eladó.

- Köszönöm! – mondtam, mikor magamhoz tértem.

- Köszönjük! – mosolygott Dani is, majd megfogta a derekamat és a bejárathoz kezdett húzni. Zavartan néztem a kezét a derekamon, de jó érzéssel töltött el.

Mikor beléptünk az óriási terembe rájöttem, hogy teltház van. Megkerestük az asztalunkat, majd leültünk a többiekhez.

- Ingyen jöttünk be – mondtam Daninak.

- Hogyhogy? – nézett rám.

- Ismeri apát a csávó – mosolyogtam, majd rendeltem magamnak egy Whiskys narancsot.

- Ha megittuk, megyünk öltözni? – néztem a lányokra. Mosolyogva bólintottak. A fiúk közül még most is nézték páran a Nike és az Adidas melegítőinket.

- Mehetünk? – kérdezte Kitti, mikor megittam az utolsó kortyomat.

- Mehetünk - válaszoltam. – Mindjárt jövünk! – kiáltottam túl a zenét, majd elővettem a táskámat és elindultunk a mosdó felé. Csak pár lány volt bent és ennek örültem.

- Most leszel ám magas! – mosolygott rám Judit. A fehér csizma több mint tíz centiméter magas volt, ráadásul magasított talpú. Ők nem vettek fel magas sarkút, így én is akkora voltam, mint Ők.

- Menjünk ki! – szóltam nekik, mire ők bólintottak. A fiúk nem voltak az asztalnál, így nem láttak minket. Leraktuk a táskánkat, majd a táncparkett széléhez sétáltunk.

- Kérek zenét! – tűnt el Judit. Beszélgetni kezdtünk, és Judit pár perc múlva vissza is ért.

- Azt a zenét kértem, amit akkor játszottak, mikor a megyeit megnyertük. – mosolygott.

És igaza volt. Pár perc múlva berakták azt a zenét.

http://www.youtube.com/watch?v=ZPaMdxC6CQI

Táncolni kezdtem Judittal, míg Barbi meg Kitti is azt tették. Ritmusra simultunk egymáshoz, és végig csak mosolyogtunk. Leereszkedtünk, majd felálltunk egyszóval elég jól sikerült a táncunk. Egy perc múlva én táncoltam Barbival. Vele is ritmusra ereszkedtünk le és simultunk egymáshoz. Megfordultam, így háttal álltam neki és így folytattuk tovább táncunkat.

- Elmegyünk inni valamit – mosolygott a szám végén Judit és Barbi.

Berakott a Dj egy újabb számot, amit mi is nagyon szerettünk.

http://www.youtube.com/watch?v=pBuZ-isa4XI&feature=related

Kittivel táncolni kezdtem.

- Visszajöttek a fiúk – súgta a fülembe. Én háttal álltam az asztalunknak, így nem láttam őket.

- Majd keresnek – legyintettem, és tovább táncoltam. Kittivel szerettem a legjobban táncolni. Már kiskorunk óta ismerjük egymást, és sokszor gondoljuk ugyanabban a pillanatban ugyan azt. Végig táncoltuk a számot, miközben a lányok is visszaértek.

- Most megyünk mi is inni valamit? – kérdezte tőlem Kitti. Bólintottam, majd a pult felé vettük az irányt. Rendeltem magamnak még egy Whiskys narancsot, ami a kedvencem volt. A bulik hetven százalékában ittam eddig. Ebből harmincat úgy, hogy nem emlékeztem pár eseményre. Úgy döntöttünk, hogy most is elengedjük magunkat.

Mikor megittuk az italokat rendeltünk még egyet, majd visszamentünk az asztalunkhoz.

- Gyere táncolni! – fogtam meg Balázs kezét, mire mindenki felénk fordult. Elmosolyodtam döbbent arcukat látva, majd újra Balázs felé fordultam. – Na gyere! – fogtam meg a kezét, és a táncparkett széléhez húztam.

http://www.youtube.com/watch?v=B-k9B68KV_4&feature=related

Ez volt az egyik kedvenc számom. Egyik kedvenc testvéremmel az egyik kedvelt számomra táncolni, igazán jó érzés volt.

- Na, milyen érzés elsőnek? – kérdeztem, miközben a nyaka köré fontam egyik karomat, és táncolni kezdtem.

- Elég jó. Azt hiszem, ezt még többször kipróbálom – mosolygott, és begörnyesztette a térdeit így akkora volt, mint én. Mosolyogva táncoltunk, körül-belül a szám közepénél Balázs Kittire nézett.

- Menj táncol vele! – mosolyogtam.

- Nem baj? – kérdezte.

- Nem! Addig megyek, visszaadom Daninak a hétfőit – vigyorodtam el, és az asztalunk felé kezdtem sétálni. Mindenki engem nézett.

- Gyere! – fogtam meg Dani kezét, és Őt is a táncoló tömeg felé kezdtem húzni. Táncolni kezdtünk. Hozzá simulva táncoltam végig.

- Most kaptad vissza a hétfőit – mosolyogtam, miközben megfordultam, és így háttal táncoltunk.

- Ez így inkább jutalom – nevetett fel, mire ledermedtem.

- Perverz állat! – fordultam felé, de én is elnevettem magam.

és ennyi:D

elég hosszú lett:)remélem tetszik:)

Köszönöm lányok a komikat:D

Anna,Gicus,Kitta(L)

remélem most is kapok:D ez a rész elég hosszú lett:)

Puszii(L)

UI: Köszönöm a javítást Gicus:)(L)

Bettike piros ruhája és fehér csizmája